Veszprém egyik, édességei miatt méltán elismert családi cukrászdájában jöttem rá, hogy a sütemények minősége nem jelent egyet a minőségi vendéglátással. A finomságok mellé odafigyelés, kedvesség járna, nem pedig durva kioktatás, fegyelmezés.

Szombaton családi ebéd után jó szokásunknak megfelelően az utcánk végében található családi cukrászdába kívántunk lemenni. Barátunkat vártuk, aki utcai parkoló híján az előbb említett vendéglátóhely udvarán állt meg autójával. Feljött hozzánk, ahol egy Japánból érkezett ismerősünkkel elbeszéltük az időt. Így nem azonnal, hanem másfél óra elteltével indultunk le a cukrászdába. Vagyis indultunk volna, mert barátunk az ablakból látta, hogy a parkolóban ráálltak az autójára. Ezért ő előresietett, hogy mire leérünk, megoldja a problémát. Ennek köszönhetően mi már egy kialakult perpatvar közepébe érkeztünk. Tudniillik a sütis család, úgy gondolta, az autó tulajdonosa nem ment be hozzájuk még egy gombóc fagyira sem, ezért meg kell büntetni, rá kell állni az autójára. Ezt az egész család barátunk tudomására hozta, egységben az erő alapon. Feleségem volt a leggyorsabb, ő sietett a segítségére. Feleslegesen, mert kiderült nem egy nyelvet beszélnek, annak ellenére, hogy mindegyikük magyarul fejezte ki magát.

Nem értették meg, hogy mi oda igyekeztünk hozzájuk, az sem számított, hogy mindannyian rendszeres vendégei, ezáltal személyes ismerősei voltunk nekik. Ők úgy gondolták, ez így dukál. Amikor feleségem kifejtette, ha már az olcsónak nem számított süteményeiket választjuk, elvárjuk, hogy kedvesek – eddig sem volt jellemző rájuk ez a megnyilvánulási forma – legyenek velünk. A válasz egyértelmű volt - ha drága a süteményünk, akkor menjél a Tesco-ba.

Utólag átgondolva történteket, nem lepődtem meg, de megdöbbenten. Mert nem értem meg, hogy vendéglátással, sőt, a családi vendéglátással foglalkozók hogyan beszélhetnek ilyen stílusban vendégeikkel. Miért nem feltételezik róluk, hogy odaigyekeznek hozzájuk. Főleg annak tudatában, hogy régi vendégeikről van szó.

Külföldi ismerősünk, aki több évet élt Japánban, Ausztráliában teljesen megdöbbent. Náluk ilyen nem fordulhat elő. Ha valaki így viselkedik náluk, az lehúzhatja a redőnyt, mert nem fognak bejárni hozzájuk.

Sajnos mi idegesek, rosszindulatúak vagyunk. Azt gondoljuk, hogy mindenki ellenünk van, és ezért azonnal agresszívan reagálunk.