Az egészségügy témakörében felmerülő sok elméleti kérdés után célszerű megvizsgálni és összevetni a felelős döntéshozók ragyogó szólamait és a szürke valóságot. Korábban részletesen igyekeztünk elemezni mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a Népegészségügyi Programhoz tartoztak. Igaztalanok lennénk, ha a jelenlegi politikai, társadalmi kezdeményezéseket nem említenénk meg, és nem értelmeznénk.

Az „egészség” mint fogalom megjelenése minden programban jól hangzik. 2007. május 25-i dátummal jelent meg a Társadalmi Megújulási Operatív Program (5. prioritás) az alábbi címen: „Egészségmegőrzés és a társadalmi befogadás, részvétel erősítése”. Az akcióterv a 2007–2008-as időszakot öleli fel. A terjedelmes (96 oldal) dokumentum áttanulmányozása nagy odafigyelést igényelt, és sok esetben fejtörést okozott az, hogy valójában milyen egészségmegőrző, -fenntartó és -javító programot tartalmaz. Az elején a 3. oldalnál nehézségeim támadtak, ugyanis a prioritás rövid tartalma meghatározásban a következőt olvashatjuk.

„A prioritási tengely alatt tervezett indikatív műveletek együttes célja a társadalmi kohézió erősítése és a közösségek fejlesztése. Ezzel kívánjuk csökkenteni a jövedelmi szegénység és más hátrányok okozta társadalmi kirekesztettséget, szeretnénk megakadályozni a szegénység a társadalomból való kiszorulását és a hátrányok továbbörökítését.” Remélem, a felezési időről írott sorokat az olvasó alapszinten megérti, de kétségeim vannak arról, hogy az egészségmegőrzés és társadalmi befogadás részvétel erősítésének rövid tartalmát hányan értették meg. A zavaromat tovább növeli az un. prioritások olvasása, ahol létezik egy olyan rovat amit „indikátornak” neveznek. Tehát nem másról van szó, mint az egészségmegőrzéséről. Az idézet így hangzik: „Munkaerő-piaci aktivitás és foglalkoztathatóság visszanyerését támogató szociális és rehabilitációs tevékenység által lefedettek számának növelése.” Olvasatomban sajnos ez nem jelent mást, mint azt, hogy a munkaadók részére egészséges munkaerőt biztosító rendszert kell felállítani. (A rabszolgatartó társadalmakban az egészséges, jó fizikumú rabszolga jóval többet ért, mint a gyenge fizikumú ember). Tehát a „munkaerőpiac” úgy modernizálta magát, hogy a rabszolga egyben önmaga rabszolgakereskedője. Az államnak az az érdeke (remélem tévedek), hogy a munkaerő (rabszolga) piacon az önmagát áruló „humán erőforrás” magas értéket képviseljen, mert ha sok a gyenge és elesett, akkor a multinacionális foglalkoztató továbbállhat. Riasztó gondolatok ezek, főleg akkor, amikor mindösszesen csak az egészség megőrzéséről és fenntartásáról van szó, ráadásul ennek a jogát az alkotmány is garantálja.

A terjedelmes dokumentumban konkrét feladat meghatározását sehol nem találtam. Sajnálatos módon egy humánbiológiával foglakozó számára megfoghatatlanok az olyanok, mint pl.: „Bizonyítékokon alapuló egészségfejlesztési ismeretek kidolgozása”, „Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok”, „Egészségügyi humánerőforrás monitoring” (!), „Képzési programok, az egészségügyben foglalkoztatottak képzése, kompetenciafejlesztés” (!), „Regionális alapú egészségmonitorozás”, „Betegazonosítási és irányítási rendszerek bevezetésének előkészítése” (nem tévedés ez az egészségmegőrző programban szerepel). Ilyen megfogalmazás is található: „A korai beavatkozást középpontba helyező Biztos Kezdet” (laikus kérdésem, milyen korai beavatkozásra gondoltak a célprogram írói?). Zavaromat tovább fokozta a következő idézet értelmezése: „Anti-diszkriminációs műsorok, jogvédő tevékenység, kampányok támogatása.”

A 15.–16.oldalon az 5.1.2. és az 5.1.3. fejezeteknél azt hiheti az olvasó, eljutott oda, hogy végre az emberi egészségről, annak fenntartásáról és fejlesztéséről olvashat. A két fejezet –konstrukció – neve a következő: „Egészségre nevelő és szemléletformáló életmódprogramok” , valamint „Szűrőprogramok országos kommunikációja” . A tartalmi – un. indokoltsági – szövegben világossá válik, hogy a program megfogalmazói a primer prevencióról semmit nem írtak. Az ismert – un. secunder (másodlagos) – prevenció szűrésprogramjait próbálják ismét életre kelteni, aminek csak egy célja van, hogy drága diagnosztikai eszközök bevetésével minél több beteget tudjanak produkálni a betegellátó (lehetőleg magánkézben lévő) rendelőintézeteknek, kórházaknak.

Súlyos ellentmondásossága a programnak az, hogy a színesen megfogalmazott szűrésprogramokban kiszűrt, nem egészséges, tehát beteg emberek sorsa kettéágazhat. Az egyik ágon feliratkozik a várólistára (ezzel elvesztve az esetlegesen korai kórfolyamat felismerésének előnyét), vagy szinte elérhetetlen áron, magánalapon elláttatja magát. Mindkettő út az ember-centrikusság szemléletével ellentétes, tehát embertelen. Főleg, ha ismerjük a felhozott szűrővizsgálatok hatékonyságát. Szakirodalmi adatokra hivatkozva találhatunk olyan statisztikát, hogy pl. az emlőszűréseken résztvevő hölgyek közül kb. 7%-át hívják vissza kontrollra. A célzott vizsgálatokat követően kb. 3%-ra tehető azoknak a hölgyeknek a száma, akiknél a szűrővizsgálat tárja fel a rosszindulatú daganatos érintettséget. Ismét a szakirodalmi adatokra hivatkozással, ezek a felismert és szűrésprogramokon meghatározott daganatos képletek több milliméteres képletet adnak a szűrővizsgálat idejében. Ismerek olyan esetet, amikor a valószínűsíthetően kb. 5–7 mm-es emlőtumort a mammográfia alaktanilag nem volt képes felismerni a mirigyes, nagyobb köbtartalmú mellben, és ezáltal nem találta meg az elváltozást. Vegyük ezt a példát, és vizsgáljuk meg ennek a sajnos hazánkban kiemelkedően nagyszámú tumoros megbetegedésnek a biológiáját.

A világban évente kb. 600 000 hölgynél fedeznek fel rosszindulatú, tehát malignus emlőelváltozás, az USA-ban ez a szám 180 000 fő, míg hazánkban 3 500 fő/év. A daganatok a bonyolult kölcsönhatásban lévő biológiai események hosszú sora révén jönnek létre. Környezeti vagy személyhez kötött rákkeltő faktorok (karcinogének) és öröklési (genetikai) tényezők (onkogének) e változások sorozatának összetevői. Ismert, hogy a karcinogének részesedése meghaladja az onkogének számát, vagyis a rákkeltő hatások (vírusok, kémiai anyagok, sugárhatások stb.) túlsúlya jellemzi ezeket a folyamatokat, melynek során a kromoszómákon lévő DNS károsodik. A károsító hatások annyira megzavarják a DNS működését (fehérjék kialakítását, szintézisét), hogy a károsodás végül a daganatsejt, illetve a tumor kifejlődőséhez vezet. Valójában a DNS-ben kialakult módosulás mutáns (tumor) sejteket hoz létre. A mutáns tumorsejtek ún. itózissal szaporodnak. A sejt keletkezésétől az osztódásig terjedő sejtciklus során két teljesen azonos öröklési anyaggal (DNS) rendelkező fióksejtek születnek. A tumorsejtek szaporodása egy sajátos folyamatot mutat. A tumorsejtek a külső növekedési tényezőktől függetlenül növekednek. A saját maga által nagy mennyiségben termelt növekedési faktor biztosítja a sejtek négyzetes számú növekedését. A tumorsejtek tehát a külső szabályozást lezárva, minden kötöttség nélkül, öntörvényük alapján különböző ütemben szaporodnak. Ez azt eredményezi, hogy a tumorsejtek a saját DNS szabályozásuknak megfelelően hozzák létre a daganat növekedését. Ezt nevezik a tumor megkettőződési (duplikációs) idejének. A valóságban, amikor a daganat klinikailag észrevehetővé növekedett, akkor a tumorsejteknek már több mint 50%-a nem osztódik, hanem nyugalomban van. Ha daganat növekedése lelassul, akkor az un. növekedési görbe laposabbá válik. Ezt a jelenséget nem a genetikai változással hozzák összefüggésbe, hanem inkább a tumorsejtek környezete miatt valószínűsítik, pl. a rossz oxigén- és tápanyagellátás miatt. Ha a daganatsejtek életminőségét meghatározó környezet nem megfelelő, akkor az újonnan képződött sejtek 70–90%-a akár spontán elpusztulhat, sőt a régebben képződött sejtek által felépített daganatszövetben is elhalások jelentkeznek. Ez ismert folyamat. Olyan esetekben, amikor a belső környezetben a tumorsejtek szaporodását gátló természetes körülmények alakulnak ki, akkor elméletileg és gyakorlatilag is rendeződik a természetes biológiai állapot és lehetséges a visszarendeződés. Mindezek a tényezők együttes hatása szabályozza a karcinomák szövetállományának növekedési ütemét. Érdemes feleleveníteni, hogy milyen tényezőkkel kell számolni a tumorsejtek növekedésénél.

Fel kell tárni és ismerni kell:
- a daganatsejtek megkettőződési idejét
- a növekedési frakciót
- a sejtosztódások számarányát
- és a sejtpusztulások terjedelmét

Mindezekhez társul természetesen az esetleges környezeti fenntartó expozíció (pl. karcinogén anyagok, vegyületek, részecskék stb. jelenléte), valamint a genetikai hajlam arra, hogy a szervezet hogyan válaszol egy invazív karcinogén hatás megjelenésére. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy az adott ember a biológiai felezési idő mely szakaszában éli meg a tumor megjelenését (gyengülő, leépülő életfolyamatok), vagy aktuálisan a szervezet hibajavító mechanizmusai (immunháztartás) milyen állapotban vagy leterhelésben van.

Az emberi élet és egészség vizsgálatánál mindig szem előtt kell tartani azt, hogy nem csak a biológia folyamatok határozzák meg egy ember egészségét, hanem a mentális hatások is befolyásolják. Az ember egészségét kölcsönösen befolyásolja a pszichoszomatikus vagy szomatopszichés folyamatok összessége. Az ókori görögök meghatározása szerint az egészség nem más, mint az ép testben ép lélek.

Visszatérve az emlőtumorok kialakulásának és kórfolyamatának elemzéséhez, célszerű még néhány ismérvet, tényt feldolgozni. Az emlőkarcinomák kettőződési idejére vonatkozó irodalmi adatok változatosak. A kettőződési (duplikációs) idő huszonegynéhány naptól 200 napig terjedhet. Azt is sikerült meghatározni, hogy pl. egy 10 mikron nagyságú daganatsejtnek 20-szor kell duplázódnia ahhoz, hogy 1 mm, és 27 szer kell megkettőződnie ahhoz, hogy 50 mm nagyságúvá váljék. Abban az esetben, ha a kettőződési idő 100 nap körüli, akkor 7,5 év kell ahhoz, hogy a karcinóma ilyen méretűvé növekedjen. Az ilyen méretű daganatnak jól fejlett saját érrendszere is kialakul. Abban az esetben, ha ez az erezettség (vascularizáció) kialakul, akkor már megvannak a hematogén (véráram útján történő) áttételezés feltételei. A vizsgálatok és számítások alapján azt is tudhatjuk, hogy 30 duplikáció esetében a daganat legnagyobb átmérője az 1 cm-t is elérheti. Az ilyen méretet elért daganat a mellben már tapintható. Igaz, azt is figyelembe kell venni, ha az adott daganatsejt kettőződési ideje 100 nap, akkor 8–10 év szükséges ahhoz, hogy 1 cm-es nagyságúvá, tehát tapinthatóvá váljék. Az alapismereteket még két tényezővel egészíthetjük ki.

- Az azonos szöveti szerkezetű karcinómák kettőződési ideje hosszabb a 60 évesnél idősebbeknél, mint a fiatalabbaknál.

- A primer tumor kettőződési ideje rövidebb, mint az áttételeké és a recidiváké.

A tumorsejtek fiziológiájára az is a jellemző, hogy rendkívül vitálisak, és a sejtkettőződések bizonyos szakaszában meghökkentő módon képesek méretüket növelni. Térjünk vissza az emlőszűrések kérdéséhez. Ismert, hogy bizonyos esetekben a célzott diagnosztika már azt mutatja, hogy típusos áttétek alakultak ki, miközben a primer tumor még nem mutatható ki. Ennek az az oka, hogy pl. egy hosszú sejtkettőződésű tumor esetében egy pl. 1 mm-es tumorképlet akár 6 évig is fejlődhet, és egy ilyen méretű képlet már képes áttétet adni. Jelenleg még nem ismertek olyan vizsgáló eljárások, amelyek térben képesek lehetnek alaktanilag egy ilyen kisméretű rosszindulatú sejtcsoportot kimutatni. Létezik egy vizsgálati módszer, amely már bizonyította, hogy képes „vélelmezni” például az emlőben a megváltozott sejtélettani folyamatokat, nem csak anyagcseréjük alapján, hanem térbeli elhelyezkedésük alapján is. Évek óta a lehető legnagyobb ellenállásba ütközik a módszer elterjesztése, vagy akár kutatási szintű tesztelése. A szakértői bizottságok lehetetlen statisztikákat kérnek számon a módszertől, és ami a még meglepőbb, az orvostársadalom nem a természettudományi felismeréseket és a tényszerű eredményeket elemzi, hanem csak a statisztikák és publikációk bűvöletében élnek.

Esetünkben ez azért érthetetlen, mert jelenleg a dignosztikai központokban (megítélésem szerint) képtelenek minden kockázati korban lévő hölgy emlőszűrését elvégezni, illetve a rendszeres kontrollvizsgálatokat biztosítani. Azok között, akik elfogadják a felhívást, és elmennek a szűrővizsgálatra, sem kizárt, hogy néhány esetben mát megtapadtak a mutáns sejtek, viszont a szűrővizsgálat még nem képes azt megjeleníteni. Többször panaszkodtak arról emlőszűrésen részt vett hölgyek, hogy fájdalmat éreztek (mammográfiai kompresszió), de az igazi teher lelki eredetű. Az emlőszűrés elvégzését követően azt az információt kapják, hogy ha 30 napon belül nem kapnak értesítést, akkor nem találtak semmit. Nagyon sok hölgynél ez a várakozási idő jelenti a legnagyobb terhet, szorongásban és félelemben élnek.

folyt. köv.


Szacsky Mihály