Katanics Sándor tíz éven keresztül volt a Lovassy László Gimnázium igazgatója, megbízatása néhány nappal ezelőtt járt le. Ezekben az években rengeteg változás történt az iskola életében, melyek közül a leglátványosabb: az épület rekonstrukciója, illetve egy tornateremmel való bővítése még most is zajlik. Arról kérdeztük az ex-igazgatót, hogy ő milyen maradandó értékeket és milyen fejlesztési területeket tart a legfontosabbnak a Lovassy szempontjából.

Index: – Hogyan értékeli igazgatósága éveit? Mi az, amit fontos előrelépésnek tart, miben maradtak esetleges hiányosságok?

Katanics Sándor: – Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám, összességében eredményesnek. Eredményesnek, hiszen az iskolánk változatlanul elismert nevelőintézménynek számít. Mutatóink alapján a különböző szempontok alapján elkészült országos rangsorok elején vagyunk. Nemcsak a felvételi eredményességi mutatók, a vizsgadolgozatok pontszám mutatói alapján állunk rangos helyen, hanem a hozzáadott értékünk is jelentős, és országosan elismert mértékű. Elődeinkhez hasonlóan kimagaslóan jó munkát végzünk, diák-centrikusak vagyunk, végzett tanulóink és szüleik elismerik eredményeinket, és elégedettek tevékenységünkkel. Az elmúlt években jelentős innovációk zajlottak iskolánkban. Ezek fontos előrelépések annak érdekében, hogy ne szürküljön, ne gépiesesedjen el a munkánk, segítségünkre vannak a megújulásban.

Két jelentős lépést látok a sok apró eredmény mellett, amit külön is ki kell emelni. Az egyik 2000-ben történt, amikor bekapcsolódtunk az Arany János Tehetséggondozó Programba, a másik 2004-től kezdődően a nyelvi előkészítő osztályok bevezetése. Ennek érdekében a hatosztályos gimnáziumi képzési formánkat is feláldoztuk, meggyőződéssel vallom, hogy helyesen. Úgy érzem, amit vállaltam pályázataimban – 1997-ben és 2002-ben –, azokat sikerült teljesíteni, talán az előzetesen tervezetteknél többet is. 2002-ben nem igazán remélhettük, hogy ilyen jelentős iskolarekonstrukciót sikerül elérnünk, mint ahogy azt sem, hogy egy korszerű tornateremmel bővülhetünk.

Hiányosságaim leginkább a tanári munka rendszeres ellenőrzésében akadtak. Sohasem gondoltam ugyan, hogy minden képzési területen képes vagyok a személyes kontrollra, sokkal inkább tartottam fontosnak, hogy a munkaközösségek választott vezetői felügyeljék a szaktanári munkát. Apróbb problémák sajnos akadtak ezen a területen, s ezeket nem sikerült minden esetben megfelelően kézben tartanom. Az iskola megfelelő menedzselését mindig is fontosnak véltem, s ez igencsak leterhelt, kevés időm maradt mások tanóráit látogatni.

Index: – Milyen kép él Önben a Lovassyról, milyen iskolának látja?

KS: – A megye legjobb és országosan is ismert gimnáziumának, amelyik vonzó a tehetséges diákok számára. Olyan iskolának, ahol a tanárok zöme elkötelezett és a szakmáját jól értő pedagógus. Korántsem problémák nélkülinek, de olyannak, ahol a problémák megbeszélhetők, ahol egy közösség elég erős ahhoz, hogy ezeken felül tudjon kerekedni. Tudom, irigylésre méltó a helyzetünk, mert igazán tehetséges és érdeklődő diákokkal dolgozhatunk, és ez nagy segítség a jó eredmények eléréséhez, de azt se felejtse el senki, jó képességű diákokkal is nehéz úgy foglalkozni, hogy annak legyen „gyümölcse”.

Index: – Mit gondol az „elitképzésről", Ön szerint „elit iskola" a Lovassy?

KS: – Igen, elitképző. Ezt a pedagógiai programunk részeként is meg mertük fogalmazni. Meggyőződésem, hogy az elitképzés nem más, mint tehetséges tanulók esélyegyenlőségének a biztosítása. Bár más iskolák joggal nehezményezik, hogy ha náluk kevesebb a kiemelkedő diák, akkor az eredményességi mutatóik sem lehetnek ugyanolyan jók, de a tehetséges gyerekeknek az az érdekük, hogy egymással egészségesen versengve fejlődhessenek. Ők sokszor egymást képesek a leginkább motiválni, és ha nem látnak versenytársakat, hamar elkényelmesedhetnek, elveszthetik érdeklődésüket.

Index: – Hol van a Lovassy helye az „országos képben"? Milyen fejlesztési, fejlődési lehetőségek vannak ilyen szempontból?

KS: – Annak ellenére, hogy jelentős számban érettségiznek évről évre nálunk diákok, tehát viszonylag nagy a kimeneti és persze (magától értetődően) a bemeneti létszám is, nagyon jó helyen állunk. A legbüszkébb arra vagyok, hogy a hozzáadott érték szerint is kimagaslóan eredményes az intézményünk. A fejlesztési lehetőségek igen sokfélék, és nálunk, ahogy a példa is bizonyítja, élni tudnak ezzel a tanárok és a diákok egyaránt A hozzáadott érték jelzi, nem csupán eltöltik diákjaink iskolánkban az időt, hanem az itt szerzett információkat, tudásanyagot jól hasznosítják, valóban képességfejlesztés zajlik nálunk. Matematika és nyelvi órákon élünk leginkább a fenntartó által biztosított csoportbontások lehetőségével. Homogén csoportok létrehozásával segítjük az együtt haladást. Számos délutáni szabadidős programot, tehetséggondozó szakköröket kínálunk. Élénk diákélet zajlik nálunk, sokan énekkarosok, és jól működő művészeti önképzőköreink, sportköreink is vannak. A tanulók nagy többsége szívesen jár ide, és ez mindent megmagyaráz.

Index: – Mit gondol az átépítési munkálatok alakulásáról, illetve Önnek mint leköszönő igazgatónak mit jelent az, hogy ilyen pillanatban hagyja el a posztját?

KS: – Az iskola korszerűsítése és új tormateremmel bővítése régi álmunk valóra váltását jelenti. Végre a nevelő-oktató munkánknak megfelelő színvonalú infrastruktúrával is rendelkezünk. Ez bizony ma már elengedhetetlen feltétel egy neves középfokú intézmény számára. Büszke vagyok arra, s egyúttal igazgatói tevékenységem csúcsát is jelenti, hogy megtörtént ez a jelentős fejlesztés. Szerencsés embernek tartom magam, hiszen részem lehetett abban, hogy egy ilyen nehezen kiharcolható korszerűsítés megtörténhetett nálunk. Örömmel tölt el, hisz’ mielőtt elköszöntem ettől a poszttól, egy nagyszerű közösség tagjaként valami maradandót is tudtam alkotni. Az eddigi feladataimban elért siker arra ösztönöz, hogy vágjak bele most valami másba, ahol más közösségeket is megfelelően tudok majd szolgálni.