Izgalmasnak ígérkezett az este. Már csak azért is, mert nem mindennapi élmény három ilyen zenészfenomént egy színpadon látni, másrészt Vukán György, Szakcsi Lakatos Béla és Horgas Eszter olyan vállalkozásba fogott, amit még senki nem csinált előttük. Nevezetesen George Gershwin műveit játsszák két zongorán és egy fuvolán. Bár tegyük hozzá, Szakcsi egy kis Roland billentyűs soron játszott a fellépésen.

Nem hagyományos hangversenyt hallgattunk, hiszen a dalok, művek között Vukán György sokat mesélt a művész életéről, szellemes elszólásokkal átszőve. Nehéz definiálni, milyen muzsikát játszott Gershwin. Bár hivatalosan klasszikus komponistának mondják, zenéje jócskán merített jazz és blues elemekből. – Nem volt neki sem elődje, sem utódja. – röviden így sommázta Vukán György. Ha nagyon utánagondolunk, akkor Vukán és Szakcsi sem sorolható egyértelműen a jazz műfajába, vagy Horgas Eszter a klasszikus zenébe, hiszen valamennyien tettek már kirándulásukat más zenei területekre is. (Horgas Eszter egyik emlékezetes fellépése volt, amikor Malek Miklós feldolgozta, jazzesítette-rockosította Bizet Carmenjét, és ő ott együtt játszott a gitárfenomén Al DiMeolával.)

Persze, elhangzott a Kék Rapszódia vagy az Egy Amerikai Párizsban. (Elmondása szerint Vukán György több mint ötven éve gyakorolja az előbbi művet.) Játszottak rövidebb Gershwin dalokat, mint például a Love is Here vagy a That Certain Feeling, de számomra a koncert legemlékezetesebb mozzanata az volt, amikor a két öreg jazzlegendát magára hagyta a csinos fuvolás hölgy, ők pedig féktelen improvizációba kezdtek Gershwin darabjaira.

A tizedik Zsidó Nyári Fesztivál keretében formabontó, nagyon komoly, de mégis féktelenül játékos előadást láttunk három nagyon felkészült művész tolmácsolásában. A zenei határokat le kel dönteni, ahogy Gershwin is megtette rövid élete alatt.