Gyerekkorban a szocializációs folyamatban, a szülővel való azonosulással kezdődik a tulajdonképpeni példakép megjelenése. Azért kezdjük el utánozni a szüleinket, azért azonosulunk velük, mert szeretjük őket. Egy szeretet-kapcsolaton kezdődik ez az azonosulás. Minden szülőnek tudnia kell, hogy egyben példakép is, bár nem mindig fogalmazódik meg ebben a formában sem a gyerekben, sem pedig a szülőkben – véli Urbanics Júlia pszichológus.

Urbanics Júlia: – A kamaszkorban keressük a regényekben, filmekben azokat a hősöket, akik valamiben nagyok voltak, szépek, okosak, erősek, bátrak. Ők példaképként jelentek meg, és szükségük van rájuk a serdülőknek. Később a zenészek, sportolók következnek. Természetesen befolyásoló tényező, hogy a televízió, a hírközlő eszközök mit mutatnak be egy-egy ismertebb emberről. A kamaszok elkezdik utánozni ezeket a sztárokat, akiknek nyilván nem látjuk az egész személyiségét. Ennek köszönhetően bárki példaképpé válhat. Felnőtt korban is vannak emberek, akikre a szakmájuk, teljesítményük, életük miatt felnézünk, de sok esetben ezt magunknak sem valljuk be.

Index: – Mit jelent példaképnek lenni?

UJ: – Elkezdenek utánozni engem, úgy viselkednek, szeretnének olyanok lenni, mint én, alkatban, viselkedésben, stb. Akik ilyen helyzetbe kerülnek, ezt is át kell gondolniuk. Egyes embereket az egész világ ismer, mások csak a gyermekeik előtt példaképek. A probléma akkor kezdődik, amikor a kevésbé fényes tulajdonságok is napvilágot látnak, ugyanis ezt is utánozhatják a fiatalok. Ha a fiatal azzal szembesül, hogy egy sztár például drogozik, és látja, hogy ezt „szabad”, akkor rossz példát követ.

Index: – Egészséges dolog másokat utánozni?

UJ: – Nem hogy egészséges, hanem kell is. Rendelkezünk egyfajta fantáziavilággal, amiben szeretnénk felülemelkedni bizonyos problémákon, a magunk kicsinységén. Az utánzás segít a mindennapok átvészelésében. Sok esetben nagyon pozitív is lehet az utánzás: hányszor halljuk, hogy azért vált valaki a munkája szerelmesévé, mert gyerekkorában valami, valaki nagy hatással volt rá.

Az sem mindegy, hogy egy-egy ember mennyire adja fel saját szemilységét ilyenkor. Azt, ha valaki úgy öltözködik, viselkedik, ahogy a példaképe, nem nevezhetjük pozitív dolognak. Egy példakép lehet a személyiségem nagyon fontos része, de nem veheti át felette az uralmat.

Index: – Mi okozza, hogy egyesek teljesen átalakulnak?

UJ: – Léteznek függőbb emberek, akik nem találják meg önmagukban eléggé az erősségeket. Gyenge a személyiségük, nincsenek saját belső döntéseik, mindig másoknak akarnak megfelelni.

Index: – Irányítható, hogy kit válasszunk példaképnek?

UJ: – Fiatalabb korban nyilván könnyebben megoldható. Nagyon meghatározó a nevelés, az hogy a szülő milyen példát mutat a gyereknek. Ez adja az alapot. Később – főleg kamaszkorban – a gyerekek kilépnek ebből a miliőből. Igenis, keressenek maguknak saját példaképeket!

Index: – Példakép nélkül is leélhetjük az életünket?

UJ: – Általában a zárkózottabb emberekre igaz ez, akik nem figyelik a világ ingereit, de lehet, hogy csak nem fogalmazódik meg bennük. Mindenki felnéz valakire, akivel időnként azonosul. Szükségünk van példaképekre, ugyanis sokkal könnyebben előre visz minket a midnennapokban.