A példakép, mint történeti probléma, gyakran túlzottan hangsúlyos szerepet kap a mai gondolkodásban. Valós-e a problémafölvetés, valóban meghatározza-e a történelem menetét az egyes történelmi figurák példaképválasztása? Az Index Veszprém Hermann István levéltárost kereste meg.

Index: – Mit takar – ha kézzelfogható egyáltalán – a történész számára a példakép fogalma?

Hermann István: – Az egyes tudományterületek számára más-más jelentéssel bírnak a fogalmak, s tegyük hozzá, hogy általában mást jelent az adott fogalom a hétköznapi nyelvhasználatban is. Nincs ez másként a példakép esetében sem. Az elmúlt napon olvashattuk, miként vélekedett a pszichológus a példaképről. Egy kicsit más válasz születik meg egy történész szájából. Rögtön tisztáznunk kell, hogy időben változott a történetírás hozzáállása a példaképhez, a példaadáshoz. Míg az antikvitás vagy a középkor történetírója egyik elsődleges feladatának érezte, hogy kortársai, illetve az utókor számára követendő jó, s természetesen elvetendő rossz példákkal szolgáljon – gondoljunk csak a görög Plutarkhosz, a római Cornelius Nepos életrajzaira, vagy éppen a középkor szentekről írott legendáira –, a ma történetírása előtt nem lebeg ilyesfajta cél.

Index: – Miért vetődhet föl akkor problémaként a példakép, mint történeti fogalom?

HI: – Nem szabad elfelejtenünk, hogy az emberek múltról vallott felfogását csupán részben alakítja a hivatásos, intézményhálózattal bíró történetírás. Elég csak végigtekintenünk a könyvesboltok „történelem” feliratú polcain, hogy nyilvánvalóvá váljék, az érdeklődők többsége történelmi regényekből, nem szakemberek által írt életrajzokból, s egyéb, „100 híres ló a történelemben” típusú kiadványokból szerzi ismereteit. Ez utóbb emlegetett kiadványok igyekeznek megragadni a „nagy emberben”, a példaképben rejlő lehetőségeket.
Összegzésként azt mondhatom tehát, hogy míg a hivatalos történetírás számára ma a példakép csupán egy a vizsgálható történeti problémák közül, s semmiképpen sem mint a történetírás célja jelenik meg, addig a népszerű, változatos színvonalú „történelmi olvasmányokban” továbbra is fajsúlyosan jelenik meg a példaadás igénye.

Index: – Lehet tipizálni a történelem folyamán megjelent példaképeket?

HI: – A legtipikusabb példakép véleményem szerint a hős. Már Homérosznál – aki a görögség történetének egy szakaszát beszéli el irodalmi formában – központi szerepet játszik, s az oktatáson keresztül hatással van az antikvitás valamennyi generációjára. De ha végiggondoljuk, a szentlegendák egyik nagy csoportja is a hős példáját mutatja be, természetesen keresztény színezettel. Elég csak sárkányölő Szent Györgyre, vagy épp Szent László királyra gondolni. A másik típus a kereszténység megjelenésével hangsúlyossá váló aszkéta, a világ zajától visszavonuló szent alakja.

Index: – Meghatározta-e a történelem menetét egy-egy példakép utánzása?

HI: – A kapcsolatot inkább fordítottnak látom. Az adott történeti szituáció, korszak választja ki magának a példaképként szolgáló személyeket a múltban éltek sokaságából. Ezt a folyamatot leginkább az irodalomhoz hasonlítanám. Ma mindenki ismeri Villon nevét, sorra jelennek meg kötetei, átköltései, sőt zenés feldolgozásai, amelyek ténylegesen sokkal szélesebb körhöz is eljuttatják verseit, mint a papírforma. És a XVIII. században? Villon költészete beleillik a mai ember gondolkodásába, a XVIII. század embere azonban nem tudott mit kezdeni vele. Valami hasonló figyelhető meg a történelmi példaképekkel is, már ha el lehet választani egymástól e kettőt. Beleillik-e mai világunkba Akhilleusz? Vajon hányan említenék mint példaképüket, s hányan említették volna a keresztes háborúk korában? Nem hiszem, hogy Akhilleusz tettei, az a tény, hogy ismert és népszerű személy volt a középkor egy szakaszában, befolyásolta volna az adott kor menetét. Sokkal inkább az adott kornak volt szüksége egy akhilleuszi figurára, s ezért a kódexek kevesek által olvasott lapjairól egyszerre élővé varázsolta. Gyermekeket neveztek el róla – nevének magyar változata, az Ehellős, ebben az időben aránylag gyakran előfordul –, történeteivel szórakoztatták a vendégeket a várakban, udvarházakban.