„Jelen pillanatban ide szerződtem, rengeteg feladatunk van még Veszprémben. Felvállaltam, hogy ezt a programot megvalósítjuk, erre vonatkozóan egy szerződést is aláírtam, ami 3,5 évig él még.” – mondta Dr. Rácz Jenő, a megyei kórház igazgatója, akivel interjúnk második felében a „Pannon modell”-ről, valamint a politikai és a szakmai kihívásokról is beszélgettünk.

Index: – Mit tartalmaz az Ön által megálmodott „Pannon modell”?

RJ: – Azt mondtuk, komoly változtatásokra van szükség az egészségügyi ellátórendszer minden területén. Próbáljuk meg saját magunk megtenni a kezdeményező lépéseket a struktúra, a funkcionális kapcsolatok, valamint a finanszírozás területén.

Az egyik legfontosabb probléma a struktúrában, hogy fekvőbeteg-centrikus egészségügyi ellátórendszer működik, a kapacitások nem a valós szükségleteknek megfelelően vannak adaptálva. Amikor hozzáláttunk a munkához, Veszprém megyében volt 12 kórház, amelyek egymástól függetlenül, nyilván a saját szempontjaikat szem előtt tartva igyekeztek a legjobb betegellátást nyújtani. Az adott pénzügyi keretek között ez lehetetlen volt. Tudomásul kellett venni, hogy például egy zirci vagy várpalotai kórház sem humánerőforrás-kapacitással, sem technológiával, sem pénzügyileg nem fogja tudni például a sebészeti és a belgyógyászati aktív tevékenységet a nap 24 órájában az év 365 napján keresztül nyújtani. Akkor viszont nem szabad az embereket hitegetni, hogy ez így működőképes. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos szintű tevékenységeket koncentrálni kell. A Pannon modellben ennek láttunk neki. Nem 12 egymástól független kórháznak kell itt működnie, hanem dolgozzunk együtt, tisztítsuk a profilokat. Miközben egyetlen intézmény sem zárt be, komoly lépéseket tettünk, az átalakítás során mindenki a saját kórházán belül hozza létre a legracionálisabb döntéseket a saját struktúrájára vonatkozóan.

A második lépés, hogy hangoljuk össze megyei szinten ezeket a kérdéseket, valamilyen betegellátási csoportokba próbáljuk integrálni az intézményeket. Erre közös pályázatot adtunk be, és ennek következtében megyénk nyerte a legtöbb forrást ehhez. Megszűnt Várpalotán és Zircen az aktív ellátás, Tapolcán megszűnt a szülészeti ellátás, ugyanakkor Sümeg megmaradt pszichiátriai központként.

Itt jön elő a harmadik lépés. Vannak olyan feladatok, amelyek megyei szinten értelmezhetők már csak logisztika, telemedicina, radiológia területén, pénzügyi ellátás, beszerzések szintjén. Ennek megfelelően kezdte meg a megyei önkormányzat azokat a lépéseket, amelyek keretében elsőként Sümeg és Doba nem csak funkcionálisan, hanem fizikálisan is a megyei kórházhoz csatlakozott, telephelyünké vált. A következő lépésként – ha minden igaz – döntés születik arról, hogy Farkasgyepű szintén az integráció részesévé válik. Együttműködési megállapodást kötöttünk szakmailag és egyéb területeken a balatonfüredi szívkórházzal, hogy hogyan tudjuk egymás munkáját segíteni.

Somogy megye is párhuzamosan teszi ugyanezeket a lépéseket, megtörténtek a profilmódosítások, integrációk. Negyedik lépésben a két megye működik együtt – nem csak a feladatok tekintetében – hiszen a Balaton nem elválaszt, hanem összeköt minket –, hanem az egyetemek szintjén is. A cél az, hogy az egészségügy területén próbáljunk meg olyan szakemberképzésekkel foglalkozni, amely nem csak a saját területén használható fel. Például a kaposvári egyetem radiológia területén olyan szakembereket képez, akik egy kisebb kórházban elláthatnak (nem orvosi szintű) röntgenes feladatokat. Ezzel szemben a Pannon Egyetemen olyan egészségügyi informatikusokat képzünk, akik az intézmények direkt informatikai összeköttetésében szakemberként tudnak beavatkozni.

Van egy ötödik lépés, amit mi „finanszírozási modell-kísérlet”-ként aposztrofáltunk. Azt mondtuk, hogy ha 10 millió lakosra jut egy bizonyos büdzsé, akkor ki lehet számolni, hogy a megye lakosaira fejkvótaszerűen mennyi pénz jutna. Kapjuk meg ezt az összeget, és gondoskodunk a betegek ellátásáról. Az az elv vezérelt minket, hogy a pénz a beteget kövesse, ne az ellátórendszert. Felvetődött, hogy esetleg Zala megye is csatlakozhatna ehhez a modellhez, ami azért érdekes, mert az egész Balaton összeköttetésben lehetne, és a helyi kórházak specialitásait beleintegrálhatnánk a rendszerbe. Szakmailag ezek a tervek elkészültek, nyilván bizonyos szintű lépések nem csak rajtunk múlnak.

Index: – Egyedüliként pályázott 2004-ben a veszprémi kórház főigazgatói posztjára. Miért jelentkezett?

RJ: – Nagyon komoly kihívásnak tekintettem. Struktúrában, funkcionálisan komoly problémák voltak, ugyanakkor úgy érzem, Veszprémben óriási lehetőség rejtőzik. Hiszek abban, hogy a veszprémi kórházból regionális szintű, sőt nemzetközi intézményt lehet létrehozni. Ennek az intézménynek nagyon komoly adóssága volt, össze kellett rendezni bizonyos szakmai programokat. Ha végigmegyünk a megtervezett úton, akkor olyan stabil intézmény jön létre, ami jó a betegeknek, itt dolgozóknak egyaránt, méltó a kórház hagyományaihoz, és az intézmény ország egyik legjobban felszerelt, legnagyobb kórházává válhat. Érdemes nagyot álmodni, amit ha megvalósítunk, az a legnagyszerűbb dolog az életben.

Index: – Kinevezésekor Kuti Csaba, a megyei önkormányzat akkori elnöke úgy nyilatkozott, 2007 második felére kell felszámolni az adósságokat. Sikerült ezt megvalósítani?

RJ: – 2005 végén 500 millió forint adóssága volt ennek az intézménynek, majd egy nagyon kemény válságkezelő intézkedési sorozat kezdődött meg, amit részben át kellett írnunk a politikai változások miatt. Tavaly októberben azt tudtuk a megyei önkormányzatnak jelenteni, hogy 220 millió forint az akkori adósságállományunk, ami jelentős ledolgozása a korábbinak. Ekkor előírták nekünk, hogy ennél több nem lehet a jövőben, miközben országosan rohamosan emelkedik az adósságállomány (az intézmények háromnegyed része küzd egyre nagyobb adósságállománnyal, a 60 napon túli adósság meghatszorozódott). Most úgy tűnik, hogy nem csak tartani tudjuk az idei év végére ezt az összeget, hanem csökkenteni is sikerül. Ez azért is fontos, mert az önkormányzatunk szeretné a jelenlegi költségvetési intézmény helyett egy gazdasági társaság irányába átalakítani az intézményt, hogy még flexibilisebb legyen a gazdálkodásunk. Adóssággal ezt nem tehetjük meg. Szeretnénk minél előbb lenullázni az adósságunk – úgy, hogy közben átvettük Sümeget és Dobát a maguk 200 milliós adósságával együtt.

Index: – Mikorra van reális esélye az adósságok megszűnésének?

RJ: – Ez sok mindentől függ, elsősorban a központi finanszírozástól. Jelenleg azt sem tudjuk, hogy az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát – ami meghatározza, mennyi beteget láthatunk el, mennyi finanszírozást kapunk ezért –, mekkora lesz október 1-jétől. Most úgy tervezünk betegellátást, hogy nem tudjuk, mennyi lesz a bevételünk.

Index: – Tehát további reformok várhatók.

RJ: – Az egyik legfontosabb, hogy az integrációban továbbhaladjunk, erre önkormányzati határozat is született. A másik a gazdasági váltás, ami rugalmasabb munkát biztosít. A megyei önkormányzatban nem csak hogy konzekvens irány van, hanem általában konszenzus is. Nem fölösleges vitákkal telik az idő, ami a pályázatoknál megmutatkozott. Az ilyen gyors döntések következtében a központi forrásból az elmúlt évben közel egymilliárd forintot nyertünk el.

Index: – Ha felkérnék, hogy a Pannon modellt az egész országra kivetítse, elvállalná?

RJ: – Jelen pillanatban ide szerződtem, rengeteg feladatunk van még itt. Felvállaltam, hogy ezt a programot megvalósítjuk, erre vonatkozóan egy szerződést is aláírtam, ami 3,5 évig él még. Örülök, ha a mi modellünk máshol is megvalósul, de csinálja meg más ezeket a feladatokat. Helyileg kialakítottunk valamit, ami országos érdeklődést váltott ki.

Index: – Tehát, ha felkérnék miniszternek, nem vállalná el?

RJ: – Nem foglalkozom ilyen jellegű kérdéssel, mert itt feladataim vannak. A nagypolitikában jelen pillanatban nem azok a szakmai programok folynak, amelyeket a magam részéről fel tudnék vállalni. Most töltöttem be az 55. életévemet, ebben a korban nem biztos, hogy feltétlenül irányokat kellene váltani.