A veszprémi önkormányzat nemrégiben bejelentette, hogy ismét egy 500 millió forintos rulírozó hitelt vesz fel a 2007-es költségvetés megtámogatására. Ennek kapcsán kérdeztük meg dr. Szalay András szabaddemokrata frakcióvezetőt, ő hogyan látja a város hitelállományának alakulását, pénzügyi perspektívánkat.

Index: – Pontosan mit jelent a rulírozó hitel kifejezés? Hogyan lehet törleszteni? Milyen volumenű ez az összeg Veszprém „méreteihez” képest?

Dr. Szalay András: – Szó szerint guruló, gördülő hitel. Engedélyezésének időszakában tetszőleges mértékben lehet igénybe venni, majd visszafizetni, majd ismét igénybe venni. Tehát ez egy rugalmas megoldás olyan esetre, amikor késik egy bevétel, melyből kiadásokat kell finanszírozni. Ekkor belép a rulírozó hitel, majd ha a várt bevétel befolyik, akkor visszafizetésre kerül. De visszakérdezek: mi van akkor, ha a várt bevétel nem jön be a futamidő alatt? Akkor más forrásból kell visszafizetnie az önkormányzatnak a hitelt költségeivel (rendelkezésre tartás, kamat, stb.) együtt, illetve újabb hitellel is ki lehet váltani. S így beindul a spirál, amelyen nagyon nehéz megállni, mint a „lejtőn”. Veszprém költségvetéséhez képest az 500 millió forintos hitel nem túl nagy, ez kétségtelen. Azonban a tendencia igen aggasztó. Az új önkormányzat egy év alatt megduplázta a város pénzintézetek felé való tartozását, mely év végére el fogja érni a 4,5 milliárd forintot. Mindez még a sportcsarnokkal járó kötelezettségek nélkül!

Index: – Miért kell egy városnak hitelt felvennie? Mi lehet annyira fontos cél vagy ok, hogy eladósodjon? Normális folyamatnak tekinthető-e ez?

SzA: – A piacgazdaságban a világot a hitel mozgatja. Erre már Széchenyi is rávilágított a 19. században. A kérdés inkább az, hogy mire fordítják a hitelt. Ha megtérülő beruházásra, akkor nincs baj, hiszen a visszafizetés biztosított. Igen, bármilyen kellemetlen is, de a hitelt vissza is kell fizetni. Nem árt tehát az óvatosság. A hitelfelvétel még nem eladósodás. Ha az ilyen módon nyert forrást gazdasági hasznot hozó beruházásra, fejlesztési pályázat önrészére fordítja a város, akkor az nem eladósodás, hiszen a hitelből új érték keletkezik. Eladósodáshoz vezet viszont, ha folyó kiadásokra, működésre, bérre vagy non-profit beruházásra fordítódik az összeg. Liberális politikusként ezért ellenzek minden átgondolatlan „osztogatást” a közpénzekből, amit lényegében a köz ad össze. Pláne ellenzem, ha hitelből csináljuk mindezt. A hitel tehát szerintem normális, az eladósodás pedig felelőtlenség, ha rövidtávon népszerűséget is hoz.

Index: – Említette, hogy Veszprém hitelállománya az utóbbi egy évben, az önkormányzati választások óta megduplázódott. Ön mit gondol az adósságállomány alakulásáról?

SzA: – A rendszerváltás óta az önkormányzat hitelállománya enyhe mértékben, de folyamatosan emelkedett, ahogy nőtt a költségvetési főösszeg is. Veszprém mindvégig megőrizte a hitelképességét, bár az elmúlt évtizedben az ellenzékben lévő FIDESZ képviselők folyamatosan támadták ezért a növekedésért a város vezetését. A hitelállomány lassú emelkedésében 2007-ben radikális ugrás következett be. Több mint duplájára nőtt a hitelállomány, miközben a költségvetési főösszeg lényegében nem változott. Úgy is mondhatnám, hogy hosszabbra nyújtózkodik a város, mint ahogy a takarója ér, de az is lehet, hogy a jobboldali többség mer nagyot álmodni. Csak az a baj, hogy túl fájdalmas lesz a felébredés.
Tehát most kell megálljt parancsolni! A polgármesternek be kell láttatnia a mögötte álló többséggel, hogy takarékoskodni kell. Csökkenteni kell a kiadásokat, hatékonyabban kell hasznosítani az ingatlanokat, végre önkormányozni kell. Nem elég a kifelé, vagy a fölfelé mutogatás.

Index: – A magyar lakosság nagy részét fenyegeti adósságcsapda. Nem eshet Veszprém is hasonló csapdába? Mi ebből a kiút, mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

SzA: – A megalapozatlan hitelek sodorják a magyar lakosság egy részét adósságcsapdába, mely sok esetben visszavezethető a pénzügyi ismeretek hiányára. Ilyen szempontból az iskolarendszer nem készíti fel az ifjúságot a „nagybetűs életre”. Természetesen Veszprém is eshet hasonló csapdába – ha például a hiteleit csak újabb hitelekkel fogja tudni visszafizetni. A kiút nem lehet más, mint a saját bevételek növelése, és takarékosság a kiadások területén. Olcsóbban kell a városnak ellátni törvényileg meghatározott feladatait. A kötelező feladatellátás tehát nem az, hogy minden struktúra marad úgy, ahogy van. A változásnak, amit országos szinten annyira elleneznek a jobboldali ellenzékiek, itt helyben, a város vezetőiként élharcosaivá kell válniuk.

Szerintem azonban az egyik legrosszabb, legdrágább és legfelelőtlenebb válasz erre a kihívásra az a technika, amit az ország számos Fidesz többségű önkormányzata kezd alkalmazni. Meggyőződésem, hogy központi pártutasításra teszik ezt: nevezetesen az önkormányzati kötvénykibocsátásokat. No, ennél még a hitel is jobb és olcsóbb. A kötvény rövidtávon akár paradicsomi állapotot is teremthet, de nagy ára van ennek az ideiglenes üdvösségnek. A törlesztés elnyújtva, csak a következő ciklus önkormányzatát terheli, most „csak” kamatokat kell fizetni. Összességében azonban egy 15 éves futamidő esetén közel háromszorosát fizeti vissza az önkormányzat. Kötvényből tehát csak tényleg olyan beruházás finanszírozható, ami bevételt hoz a városnak. Egy önkormányzatnál elég nehéz ilyen beruházási célt találni, de természetesen nem lehetetlen. Majd a városvezetés kitalálja a célt, erre kaptak mandátumot a választóktól.