A Veszprémi Petőfi Színház direktori székére négy érvényes pályázat érkezett a Veszprém Megyei Önkormányzathoz. Lapunk igyekezett megszólítani mind a négy jelentkezőt – Hidvégi Miklóst, a Majzik Tímea – Pozsgai Zsolt párost, Salamon Suba Lászlót és Bujtor Istvánt. Alábbiakban megtudhatják, hogy a Bujtor István – Eperjes Károly páros milyen tervekkel állna neki a veszprémi munkának.

Index: – Milyen színházat szeretne csinálni? (állandó, befogadó, művész-, nép-…?)

Bujtor István : – Alapvetően olyan színházat szeretnék csinálni, amit néznek, ahol tele van a nézőtér. Szamóca ezt úgy fogalmazta meg: művészszínházi igényességgel megvalósított népszínházat. Tehát nem akarunk lila ködökbe burkolózni, hanem igenis bukfencezni, nevetni… És ha egy klasszikus, nehéz, veretes darab jól meg van oldva, jól van színpadra állítva, és jól van eljátszva a színészekkel – az is lehet nagyon izgalmas. Nem fogjuk a nézőket elriasztani azzal, hogy elkezdünk művészkedni – az nem az én formám, és Eperjes Károly is maximálisan egyetért ezzel.

Index: – Milyen strukturális illetve gazdasági változásokat tervez a színház pénzügyi kérdésének rendezése érdekében?

BI: – Nem hiszem, hogy bárki is nagyot hibázott volna a színház korábbi vezetői közül, tudniillik a színházban a kifizetett bérek összege a járulékokkal, plusz a rezsi – színház, színészház, műhelyház rezsije – egyenlő azzal a pénzzel, amit a fenntartók adnak, és ebben már a jegybevétel is benne van. Tehát arra, hogy valamit a színpadra lehessen állítani, már egy fillér nincs. Ezért történt véleményem szerint az eladósodás. Valószínűleg a megoldás az, hogy az egyik oldalról több forrás áll rendelkezése, magyarán több pénz lesz, másik oldalról a kiadásokat csökkenteni kell. Nem hiszem, hogy most bármi konkrétumot lehet mondani, meg kell nézni, mi a helyzet, látni kell, hol csöpögnek el forintok, és azokat a lukakat be kell foltozni.

Index: – Közalkalmazotti helyett a vállalkozói státusz lehet egyfajta járható út?

BI: – Ezt a pályázatomban megírtam. 110 közalkalmazott van a színházban jelenleg, ami nagyon sok, ebből 28 a színész – az nem sok, az abszolút működőképes, nem is akarja senki sem bántani a színészeket. Ha jól tudom, közalkalmazotti státuszban vannak pl. a szervezők. Ez felesleges dolgok. Ha igaz, hogy a szervezők közalkalmazotti állásban vannak, akkor az azt jelenti, hogy nincs motivációjuk, hiszen megkapják a fizetésüket így is, úgy is. A szervezőt jutalékra, százalékra kell szerződtetni – amennyi jegyet elad, annyi százalékot kap utána. Emellett működik egy-két részleg, ahol többen vannak, mint az ideális létszám. A kiszervezést nem úgy képzelem el, hogy kiadjuk másoknak a munkát, hanem egy-egy részleg – amelyiknél talán ez egy jobb megoldás – majd magánvállalkozásban működne, akár a korábbi munkatársakkal, ha vállalják. Ez szerintem sok esetben morálisan is jobb helyzetet eredményez.

Index: – Hogyan szeretné beágyazni a veszprémi kulturális közéletbe a színházát?

BI: – A város minél nagyobb rétegét bevonni valamilyen módon a színház életébe, beavatni a színház problémáiba, megkonzultálni a darabokat, beszélni a bemutatókról, beszélni a következő előadásokról – és egyszerűen megtölteni a nézőteret. Egy telt nézőtér már vonzó lesz mindenkinek a számára. Ha azt mondják majd, hogy érdemes Veszprémbe elmenni, mert a Petőfi Színházban jó előadások vannak, akkor sikk lesz oda járni. Biztos vagyok benne, hogy el lehet indítani erről a picit holtpontról a színházat, hogy méltó régi nagy fényében ragyogjon újra.

Index: – Van konkrét darab-elképzelése az első évadára?

BI: – Ez Eperjes Károly kompetenciája, de miután egyeztettünk, arra gondoltunk, hogy az Indul a bakerházzal kezdenénk, amit ő rendezne és játszana. Meg kell jegyeznem, hogy – abban az esetben, ha mi kapjuk a megbízást – hatalmas eredmény, hogy Eperjes Károlyt a veszprémi színház ide tudja kötni, mert ő az ország egyik legjobb színésze, akire minden pillanatában érdemes odafigyelni.


Bujtor István
Született: 1942. május 5. (Budapest)

Színész, rendező, filmrendező- és producer, forgatókönyv író. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett 1965-ben. Színi pályája 1966-ban a győri Kisfaludy Színháznál kezdődött. 1968-ban a József Attila Színházban játszott, 1971-ben a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződtették, 1976-ban a Vígszínház tagja lett. 1978-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat tagja. 1989-től a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszik és rendez. Színpadi alakításai mellett jelentős filmszerepeiből ismeri a nagyközönség. Balázs Béla-díjas (1979).

Főbb főszerepek: Petruchio (Shakespeare: A makrancos hölgy); Stanley Kowalski (Williams: A vágy villamosa); Bromden, az indián (Kesey: Kakukkfészek); Lennie (Steinbeck: Egerek és emberek); Mike (Knott: Várj, míg sötét lesz!); Winston (Kerr: Mary-Mary).

Főbb rendezések: Kesey: Kakukkfészek; Williams: A vágy villamosa; Miller: Pillantás a hídról; Kerr: Mary-Mary, Úriember jó kriptából.

Főbb filmszerepek: A dunai hajós, Az elvarázsolt dollár, Sortűz egy fekete bivalyért, Szegény Dzsoni és Árnika, Csak semmi pánik, A Pogány Madonna, Allegro Barbaro, Magyar rapszódia, Talpuk alatt fütyül a szél, Sándor Mátyás

Főbb filmrendezések: Zsaruvér és Csigavér, Komédiások, Hamis a baba, A három testőr Afrikában, Az elvarázsolt dollár, A Pogány Madonna