A Parlament hétfőn dönt az egészségbiztosítási reformról. Jelenleg úgy tűnik, hogy a szocialisták és SZDSZ-esek megszavazzák a változtatásokat – aki nem hitből, az pártfegyelemből. Teszik ezt úgy, hogy a magyar társadalom 63%-a egyetért a december 17-re meghirdetett sztrájkkal, ami pont a „reformok” megakadályozását tűzte ki célként. Hogy is van ez?

Nagy érdeklődéssel olvastam tegnapelőtt Asztalos István önkormányzati képviselő úr gondolatait, amelyek arról szóltak, hogy tudomásul veszi, és tiszteletben tartja a többségnek azt a jogát, hogy a választásokon szerzett mandátum alapján a maga értékei szerint hozza meg döntéseit. Továbbiakban így fogalmazott: (a többség) „Ebbéli szabadságát egyetlen dolog korlátozhatja: tulajdon ígéretei, azok az ígéretek, melyekkel a választók elé lépett, és amelyek alapján a választók bizalmat szavaztak neki.”

Tökéletesen egyetértek ezzel a megállapítással, kiegészítve azzal, hogy ennek nem csak helyi, de országos szinten is így kellene lennie, valamint azzal, hogy vezető, kormányzó, döntéshelyzetben lévő politikusainknak a választók érdekeit kellene szolgálniuk, munkájukban tükrözniük kellene a választók akaratát. Most pedig akarat van.

A magyar lakosság 63 százaléka támogatja a Liga Szakszervezetek által december 17-ére, az egészségbiztosítási törvény parlamenti végszavazására meghirdetett sztrájkot – derül ki a Miniszterelnöki Hivatal megrendelésére készített felmérésből. Ehhez a tényhez a Népszabadság még azt is hozzáteszi: „Ez azt jelzi, hogy nagy valószínűséggel a kormánypártiak körében is jelentős a sztrájkolókat támogatók aránya.”

Úgy gondolom, a Parlamentben ülő politikusoknak meg kellene térniük. Meg kellene térniük a saját népükhöz és a Magyar Köztársaság Alkotmányához, amely kimondja, hogy „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” A „nép” akar valamit. A politika is akar valamit. A kettő mást akar. Ki fogja eldönteni, hogy melyik akarat győz a másik felett? A politika. A politika fogja eldönteni életünket, és nem magunk – a politika a magyar társadalom többségének akarata ellen fog határozni.

Valami tehát elvált egymástól. A társadalom és a politika. Valami elvált egymástól: a társadalom véleménye és a politika belső, hataloméhes logikája. Úgy tűnik, a magyar politikából kiveszett valami: a realitásérzék.

Ha a hétfői szavazáson a szocialisták és a szabaddemokraták megszavazzák az új egészségbiztosítási törvényt, akkora pofont kap a magyar társadalom és a demokrácia, amekkorát az elmúlt 17 évben egyszer sem. És nem tudom hogyan, mi módon fogja kiheverni. Persze lehet, hogy tévedek, és ez a magyar demokrácia logikája: Lepofozni a „népet”, úgysem üt vissza, és fokozatosan hozzászoktatva a pofonokhoz, örökre elvenni a kedvét a véleménynyilvánítástól. Ha pedig mégis véleményt nyilvánít, egyszerűen nem kell arra odafigyelni, hiszen mi, politikusok vagyunk felül.

De vigyázzunk, mert ez a világfelfogás rendkívüli veszélyeket rejt magában. Hogy össztársadalmi, közpolitikai kérdéseket tekintve ki az úr, nem csak az alkotmányunk fogalmazza meg, hanem Petőfi is – és most nem a Szeptember végénre gondolok.