Kiemelkedő fejlesztések zajlottak Sigmond István vezetése alatt a Kittenberger Kálmán Növény- és Vadasparkban, utódjára nehéz feladatok várnak, ha folytatni szeretné ezt a munkát. Török Lászlót 12 éves korában „csapta meg az állatkert szele”, itt Veszprémben. Január 1-jétől ő irányítja Magyarország legnagyobb múlttal rendelkező vidéki állatkertjét.

Török László: – Budapesten születtem, de édesanyám Szentkirályszabadjáról származik, itt töltöttem a gyermekkorom nagy részét, a vakációt, hétvégeket. Ebből adódóan már 12 éves koromban az akkor még Kasza Laci bácsi vezetése alatt lévő Veszprémi Állatkert életét belülről is megismerhettem mint társadalmi munkás, vagyis hamar megcsapott az állatkert szele.

Öt évig dolgoztam a Fővárosi Állatkertben, majd pályázat útján sikerült elhelyezkednem egy ausztriai vadasparkban, ahol 16 évig vezető beosztást töltöttem be. A Veszprémi Állatkert kollektívája keresett meg, nevemet felvethetik-e a döntéshozók előtt, hogy amikor Sigmond István hosszú pályafutása után megérdemelt nyugdíját megkezdi, én üljek székébe. Időközben úgy alakult, hogy Sigmond úr is engem támogatott, valamint a Magyar Állatkertek Szövetsége is mellettem tette le a voksát. A novemberi városi közgyűlésen egyhangúan engem választottak meg január 1-től az állatkert ügyvezető igazgatójának.

Index: – Milyen elképzelésekkel vágott neki a munkának?

TL: – A Veszprémi Állatkert Magyarország legnagyobb múlttal rendelkező vidéki állatkertje. Idén ünnepli alapításának 50. évfordulóját, amiről méltó rendezvénysorozattal illene megemlékezni. Veszprém akkor vált igazán híressé, amikor Kasza Laci bácsi – bár a marketing szót még nem használták – a Böbe nevű csimpánzt úgy tette határainkon belül és azon túl is ismertté, hogy a mai napig, amikor megemlítem a Veszprémi Állatkertet külföldön, gyakran visszacseng. Hatalmas eredményt ért el. Az állatkert hagyományainál erre is ügyelni kell. Jó példa a kis selyemmajmok esete, akik január 1-jén sokat tettek azért, hogy bennünket az ország sajtója a „nyelvére vegyen”.

20–30 évvel ezelőtt egy kicsit más volt az állatkertben a bemutatás jellege. Maga az állat jelenléte is idevonzotta a látogatókat – nagyon durván kifejezve, szinte egy ketrecben bemutatott oroszlán vagy tigris volt a legnagyobb szenzáció. Manapság teljesen mást várnak el a látogatók: az állatokat természetes környezetükben mutassuk be, lehetőleg rács nélkül, esetleg egy vizesárok mögött. Látni akarják, hogy az állatnak jó helye van, jól érzi magát, játszik a fajtársával. Emellett a látogató egy komplett programot vár el tőlünk a szabadidejének eltöltéséhez. Tavaly 250 ezer látogatónknak nyújtottuk ezt. Az állatkert az elmúlt 5–6 évben látványos fejlődésen ment keresztül Sigmond István igazgatása alatt. Egyre kevésbé látjuk a korszerűtlen ketreceket, ezeket modern állattartó helyek váltották fel. Jó lenne ezt a fejlődési tradíciót megtartani. Ennek természetesen komoly anyagi igénye van, ennek megteremtésén dolgozunk. Jelenleg optimisták vagyunk abban, hogy ez a fejlődés nem fog megállni.

Index: – Konkrét célokat is megemlítene?

TL: – Az állatkert saját anyagi erőből nagyobb fejlesztéseket nem tud véghezvinni. Ehhez nekünk nagy segítséget nyújthatnak különböző uniós pályázatok, egyikét február elején kell benyújtanunk. Több nagy projekt létezik az állatkertben, egyik a már régóta tervezett csimpánzház, ugyanis az állatok jelenlegi tartása nem tesz eleget az érvényben lévő jogszabályoknak. Azokat a csimpánzokat, amelyek annak idején Veszprémet ilyen híressé tették, nem lenne szabad azért másik állatkertnek odaajándékozni, mert jelenlegi helyzetünk nem teszi lehetővé tartásukat. Nagyon szeretnék egy oktatóközpontot, ahol az iskolák, óvodák csoportjai az állatkerti látogatást követően kulturált környezetben előadást hallgathatnak, rövid filmet nézhetnének. Fontos szerepet kell betöltenie az oktatásnak az állatkert életében. Hagyománymegőrző programokat is kitűztünk magunk elé, a Bakonyra jellemző régi mesterségek jellemzőit mutatnánk be. Mindezek alapfeltétele, hogy a pályázatunkat támogatásra érdemesnek találják.

Index: – Mikor lehet ennek látható eredménye?

TL: – A beadási határidő február eleje, három hónapig tart az elbírálás, ezt követi az eredményhirdetés. Amennyiben nyerünk, ennek első látható eredménye már idén megtekinthető lesz.

Index: – Van olyan terülte az állatkertnek, ami kitörési pontnak tekinthető?

TL: – Építeni kell a nagy múltra, a hatalmas ismeretségre, a Balaton közelségére, valamint az egyedülálló természeti adottságokra, hiszen a Fejes-völgy olyan helyszínt biztosít, ami más állatkerteknek nincs megadva. Nagyon lelkes dolgozói gárda áll mellettem, rengeteg eredményt érhetünk el a következő években, amennyiben ennek az anyagi feltételeit is sikerül megteremteni.

Index: – Milyen tapasztalatokkal gazdagodott munkássága során?

TL: – Ha csak az állatok beszerzésére gondolunk, fontos, hogy az embernek jó nemzetközi kapcsolatai legyenek. Ennek eredményeként már a nyáron sikerült idehozni Pablot, az orrszarvút. Sokat küzdöttünk érte, de megérte, mert a látogatók kedvencévé vált. Bármilyen kifutót létrehozunk, állat nélkül azt megnyitni lehetetlen lenne. Összességében 20 éve állatkertekben dolgozom, rengeteg embert megismertem meg, sok támogatóra és barátra tettem szert, ez biztosíthatja a későbbiekben azt, hogy igazi ritkaságokat hozzunk Veszprémbe.

Index: – Melyik állat áll a szívéhez legközelebb?

TL: – Az egyik kedvencem a zsiráf. Lenyűgöz a nagysága, gyönyörű mozgása, színezete. 2007-ben adták át az Afrika kifutót, amely megnyerte az év kifutója címet: közel egy hektáros nagyságával, zöld pázsitjával, kis tavával. Amennyiben a finanszírozást meg tudnánk oldani, esetlegesen egy zsiráfházzal tudnánk a fenti attrakciót bővíteni. Pillanatnyilag rengeteg más dolgunk is van, hiszen az 50. évforduló megünneplésére készülünk. Rövid távú elképzelésekben is gondolkozunk, meg szeretnénk lepni látogatókat tavasszal, hiszen kisebb fejlesztésekkel is rengeteg mindent elérhetünk.