A palatinuszi szemlélet megköveteli az elemző tárgyilagosságot, ezért fontos, hogy az elméleti feldolgozások mellett foglakozzunk a tényszerű, megmásíthatatlan, bekövetkezett eseményekkel is. Alábbiakban válogatást (és palatinuszi értelmezést) olvashatnak a 2007-es esztendő legfontosabb „öko”-híreiből.

Hír:
Kis-Kína Afrikában

Jelenleg még csak a harmadik, de 2010-re már Kína lesz Afrika legnagyobb befektetője és kereskedelmi partnere. Az óriásberuházásokért, utakért, iskolákért és kórházakért, a számítástechnikai fejlesztésekért és a telekommunikációs rendszerek kiépítéséért cserébe az ázsiai ország „mindössze” egy dolgot kér: Afrika összes nyersanyagát.

Zambia rézbányái, Gabon vasérce vagy Angola, Csád, Szudán és Etiópia olajkészletei ma még szinte kimeríthetetlennek tűnnek. A nyugati befektetőknek, a Világbanknak valamint a Nemzetközi Valutaalapnak is csupán két „kisebb” gondja akadt e nyersanyagok kitermelésével kapcsolatban: egyrészt a bizonytalan, sokszor egészen veszélyes politikai helyzet, másrészt a világ más pontjain található lelőhelyekhez képest egyelőre viszonylagosan kis üzlet miatt nem fókuszálták figyelmüket egyelőre Afrikára. Kína azonban a kicsinek is örül.

A nyersanyag mindent megér

A The New York Times írása szerint Szudán és Csád példája mutatja a legjobban: a nehéz helyzetek, az úgynevezett forró pontok sem riasztják el a kínaiakat, ha nyersanyagot „szagolnak” meg valahol. A Világbank ugyan mindkét országban belevágott egy-egy beruházásba, amelynek köszönhetően megépült egy olajvezeték is egészen a kameruni tengerpartig, ám a nemzetközi szervezet kikötötte azt is, hogy a fejlesztéseknek köszönhető bevételeket a szegénység leküzdésére kell fordítania a csádi központi hatalomnak. Csakhogy erről szó sincs: az olajból jelenleg is csak egy szűk réteg gazdagodik meg. A kínai befektetőket viszont ez nem zavarja, és az sem, hogy egy polgárháborús övezet tőszomszédságában kell felépíteniük egy olajfinomítót.

Ha a kínai ipar nyersanyagéhségéről és a kínai lakosság fogyasztási kedvének fenntartásáról van szó, akkor minden akadály legyőzhető az ázsiai ország vezetése szerint. Nem véletlen, hogy az Afrikából származó kőolaj mellett immáron egyre több Kínában előállított termék nyersanyaga is a fekete kontinensről származik: az ajtókilincsek, csővezetékek, dugók és zárak, lakatszerkezetek vagy éppen a kábelek java része afrikai rézből és nyersanyagból készül. Mindezek biztosítására a kínai állami vállalatok hosszú távú szerződést kötnek az adott ország kormányával: a kínai bányavállalatok kitermelik a nyersanyagot, cserébe iskolákat, kórházakat és (saját helyzetüket is könnyítve ezáltal) utakat építenek szerte Afrikában.

Míg a nyugati befektetők a korrupciót visszaszorítani és a rendet fenntartani képtelen központi kormányzat miatt panaszkodnak, addig Kína irdatlan mennyiségű pénzt fektet be ugyanezekbe az afrikai országokba, ráadásul különösebb követelései sincsenek: nem támaszt feltételeket emberi jogi kérdésekben, nem érdekli különösebben, ha csak egy szűk réteg gazdagodik meg a fejlődésnek köszönhetően, egyetlen célja, hogy kimerítse a fekete kontinens nyersanyagkészletét,

Mi a gond?

Jól mutatja a kínai érdeklődés komolyságát, hogy tavaly novemberben 48 afrikai kormányfő és miniszter tett közös látogatást Pekingben, hogy befektetésekről tárgyaljon a kínai kommunista párt vezetésével. Szimbolikus jelentősége lehet annak a hatalmas központnak is, melyet kínai vállalatok építenek a kínai központi kormányzat hathatós segítségével Etiópia fővárosában: az Afrikai Unió székhelyéül szolgáló impozáns épületet a kínai nép ajándékának tekintik az ázsiai vezetők.

(PÉ)
Az év legmegdöbbentőbb hírét olvashatjuk a fenti hírben. Szándékosan nagyobb terjedelemben idéztem a hírből, mert a világra az elkövetkezendő években ez a tényszerű kínai gyarmatosítás nagyban rányomja majd a bélyegét. A Braun- és Stern-jelentések elemzésénél nyilvánvalóvá vált, hogy Kína a gazdasági háborút „túlnyerte”.

A palatinuszi módszer szerint, ha a világban zajló események mozaikszerűen összerakhatók, akkor Kína esetében lassan kirajzolódni látszik a teljes kép. Nagyon leegyszerűsítve: Kína lakosságára a túlnépesedés jellemző. A totális diktatúrából egy puhább, talán liberális-demokratikus diktatúra alakult ki? Kína jelenlegi társadalmi berendezkedésére csak azt lehet mondani, hogy kínai. A nyersanyagaikat a végletekig kitermelik. A környezetszennyezés talán Kínában a legnagyobb. Egy nagyon szűk társadalmi rétegnél felfoghatatlan a gazdagság, ezzel párhuzamosan tömeges és elképesztő nyomor is jellemzi a birodalmat. A világ egyik legnagyobb hadseregével rendelkezik. Az ország vezetői szívesen küldenék harcba a katonáikat, mert halálukkal megoldódna a túlnépesedés (a Lugánói-jelentés szerint viszont ez nem elegáns megoldás, sőt sokakban visszatetszést is kelthet, ezért sokkal jobb például egy új fegyvernemet bevetni, amit adott esetben pandémiának neveznek).

A kínaiak a felhalmozott vagyonnal, tőzsdei spekulációkkal napok alatt tönkretehetnék Amerika gazdaságát. Hatásuk a földrajzi térségre felfoghatatlan. Kína évtizedek óta küldi lakosait más földrészekre tanulni, figyelni. A kiképzett, kitanult szakemberek minden esetben visszatérnek hazájukba. Szinte minden országban találhatunk kínai kolóniákat, a nemzetközi árupiacon és a kereskedelemben lassan egyeduralmat biztosítanak maguknak. A kínai bevándorlók visszahúzódóak, szerényen viselkednek, mesterien értenek a kereskedelemhez, és más népcsoportokat szinte azonnal kiszorítanak egyes területekről. A kínai bevándorlók általában (vagy soha) nem folyamodnak segélyekért. A bevándorlók és a kolóniákon élők elfogadják minden ország törvényét, azokat szinte soha nem sértik meg, ami a belső rendnek és fegyelemnek köszönhető. A renitest kíméletlenül megbüntetik.

Olvashattunk arról, miszerint nem kizárható, hogy 2010-ig Kínából akár 400 millió ökológiai menekült is elindul új hazát keresni. A hírből talán azt is kiolvashatjuk: nem elképzelhetetlen az, hogy Afrika lesz a célterület. Kína átlátta, hogy hol a legkisebb az ellenállás, ahol minimális befektetéssel és vesztességgel tudja céljait, a gazdasági háború folytatását biztosítani. Tudomásul kell vennünk, hogy a gazdasági háború nem hogy zajlik, hanem tombol. Az instabillá váló földrajzi területek sajnálatosan azt az érzést keltik, hogy közeleg egy újabb világháború. Ezt nem az én pesszimizmusom mondatja (mert egyébként optimista vagyok), hanem az elemzők közül egyre többen sejteni vélik a XXI. század nagy háborúját. Az amerikaiak nagy többsége már most azt vallja, hogy ez a folyamat 2001. szeptember 11-én elindult. Zavart – és most is zavar – a hír ismeretében, hogy országunk vezetői felkínálták Kínának, hogy hazánk legyen az európai kínai raktárközpont. Ezt persze elegánsan logisztikai folyamatnak hívták. Megítélésem szerint ez sem nekünk, de még a kínaiaknak sem lenne jó. A palatinuszi elemzéseknél célszerű ezt a megkezdett folyamatot kiemelt figyelemmel követni, elemzéseket készíteni szigorúan természettudományos alapokon. Tenni azonban semmit nem tudunk, mert országunk sajnos erőtlen, vagyontalan lett.

Hír:
Védett madarainkat vadásszák a mediterrán szigeteken

A Birdlife International szervezete tájékoztatta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületet arról, hogy Cipruson több mint 50 kékvércsét mészároltak le. Az eset nem példa nélküli a mediterránemuban. Az esztelen öldöklésnek korábban is lettek áldozatai fokozottan védett magyar madarak.

52, a veszélyeztetett fajok közé tartozó kék vércsét lőttek le Cipruson, Phasouri mellett egy jól ismert orvvadász területen. Október 5-én, péntek reggel helyi farmerek találtak rá a lelőtt madarakra egy citrusültetvényen, narancsfák alatt. A mészárlás helyszínén két halom lőfegyverpatront találták. Az 52 madárból 46 már halott volt, 6 viszont még élt.

A kék vércse kolóniában fészkelő és csoportosan vonuló, fokozottan védett faj az Európai Unióban. Az utóbbi évtizedekben állományuk jelentősen csökkent a fő elterjedési területükön, Közép-Kelet Európában. „Ez a borzalmas és kegyetlen dolog már évek óta húzódik Cipruson, anélkül, hogy a hatóság fellépne ellenük, és megfelelő akciótervet dolgozna ki” – fogalmazott Mike Miltiadous, a ciprusi BirdLife Partner kutató munkatársa.

(PÉ)
A hír minden természetért aggódó számára megdöbbentő. A probléma csak akkor teljesedik ki, ha ehhez hozzátesszük azt, hogy hazánkban sajnos magyar vadászok segítségével néhány euróért hogyan lőtték halomra olasz vadászok énekes és védett madarainkat. Mint utóbb kiderül, ezekhez a hazai orvvadászatokhoz vadásztársaságok nyújtottak segítséget. Minden magyar vadász nevében elítélem az ilyen, vadászhoz nem méltó cselekedetet. Aki ilyen cselekményekhez ad segítséget, azt minden időre el kellene tiltani a vadászattól. 2007-ben szembesülhettünk azzal is, hogy parlagi sasainkat valakik tudatosan és folyamatosan megmérgezték. Természetesen a tettesek nincsenek meg. Együtt ezek a hírek csak erősítik azt, hogy a hazai ökoszisztéma felborulása csak idő kérdése.

A következőkben kivonatokat olvashatnak olyan hírekből, amelyek értelmezése és feldolgozása nélkülözhetetlen a paltinuszi írásokból. A számos szerteágazó téma rendezése és feldolgozása nagy feladatot ró az összefüggéseket feltárni kívánó kutatóra. Sajnálatos módon néha azt is meg kell állapítani, hogy a tudományosnak hitt írás nem egyéb, mint színes hír, vagy sok esetben az sem kizárható, hogy demonstrálandó módon a környezetkárosításban érintettek röppentenek fel álhíreket, hogy bizonyítsák tenni akarásukat.

A híreket elsősorban a National Geographic írásaiból és közzétett anyagaiból válogattam a teljesség igénye nélkül. A National Geographic hírnevének megfelelően igyekszik tárgyilagosan közzétenni az információkat, híreket. Ezt a tekintélyt nagyban köszönheti kiváló múltjának és annak, hogy szakírói kitűnő szakemberek, hiteles tudósok.

Hír:
Vihardagály-veszély Észak-Európában

Nagyobb áradások nélkül tetőzött a brit vihardagály. Nagy-Britannián kívül azonban Hollandiában és Németországban is riadókészültséget rendeltek el, mert 20 év óta a legsúlyosabb vihardagályra lehet számítani.

Az utóbbi fél évszázad legmagasabb angliai vihardagálya a keleti és délkeleti partokat, sőt London alacsonyabban fekvő negyedeit is elöntéssel fenyegette. A brit hatóságok előző éjszaka sürgős riasztást adtak ki arról, hogy az Északi-tenger felett kialakult alacsony nyomású légköri képződmény (ciklon) és az általa keltett szélviharok hatására árhullám indult dél felé a partvidék mentén. A keleti partokról ezreket telepítettek ki, de pénteken délelőttig nem volt nagyobb áradás a veszélyeztetett térségekben.

Hír:
Hat éven belül eltűnhet a jég az Északi-sarkvidékről

Egy amerikai kutatócsoport az eddigi legdrámaibb jövőképet vázolta fel az északi sarkvidék sorsáról. Modelljük szerint 2013-ra a nyári időszakban teljesen jégmentessé válhat az Arktisz.

Az Amerikai Geofizikai Egyesület konferenciáján Wieslaw Maslowski azt állította, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos eddigi előrejelzések túl optimisták voltak, és valójában sokkal drámaibb változás várható akár néhány éven belül is.

A kaliforniai monterey-i kutatócsoport, amelynek tagjai az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA, az Óceanológiai Intézet (Institute of Oceanology) valamint a Polish Academy of Sciences (PAS) kutatói is, a prognózist 1979 és 2004 között mért adatokra alapozza. A számítógépes modellekkel dolgozó kutatócsoport már korábban is ismert volt arról, hogy más kutatócsoportokhoz képest jóval „merészebb” előrejelzésekkel állt elő.

A témában végzett korábbi kutatások 2040 és 2100 közötti időszakra jósolták az északi sarkvidék nyári jégmentessé válását. A monterey-i kutatócsoport szerint viszont ezek alulbecsülik a jégolvadási folyamatokat. „A modellezésnél a valóságnak megfelelően figyelembe kell venni a tengeráramlások révén a sarkvidékre szállított hőt, amely jelentős mértékben hozzájárul a tengerjég olvadásához” – nyilatkozta Maslowski, a kutatócsoport vezetője a BBC Newsnak.

folyt. köv.


Szacsky Mihály
palatinus