Kinek, miről, hogyan?

- gondolatok a városi kártyáról -

Van Veszprém Kártya. Ez már biztos. De végül milyen lesz? Ez most körvonalazódik. Az elvárások skálája rendkívül széles – nehéz, és nem is lehet mindnek megfelelni. A kártya esetében a kedvezmények mellett az elv is rendkívül fontos – kinek, miről, hogyan szól?

Sokféle városi kártya létezhet. Sokféle elv szerint. A legegyszerűbb, ha a hétköznapi kiadások csökkentésére lehet használni. Magyarul, helyi vállalkozók üzleteiben olcsóbban lehet vásárolni – kaját, ruhát, satöbbit. Ez még nem igazán működik Veszprémben.

Ehhez kapcsolódhat a következő lépcső: maga az önkormányzat is engedményeket adhat a helyi lakosoknak. Ilyen lehet pl. az ingyenes parkolás, ami itt, nálunk elég sajátos formát ölt. A kimondottan hétköznapi zsetonspórolás mellett azonban többről is szólhat egy városi kártya: a közösségépítést, a kulturálódást, a szellemi táplálékok befogadását is elősegítheti. Mire gondolok?

Egy kisváros egyik legfőbb és legmeghatározóbb alapköve lehet az összetartó, közösen gondolkodni és cselekedni tudó közösség, amely egyrészt a közös gyökerekből nyerheti „tápanyagát”. Lehetne úgy is erősíteni a tényleges és hatékony lokálpatriotizmust, hogy a városi kártyával nagy kedvezménnyel lehetne látogatni pl. a helyi múzeumokat, a helyi színházak előadásait, a kulturális intézmények rendezvényeit, kiállításait. Itt nem 5–10 %-os kedvezményre gondolok, hanem jóval többre: mindenki számára elérhetővé, kívánatossá kellene tenni a helyi kultúrát. Aki múzeumba jár, jobban megismeri környezetét, el tudja helyezni magát és korát egy kultúrtörténeti folyamatban. A színház és a kiállítás nem csupán a darabról és a kiakasztott képekről szól – az esemény embereket hoz össze, közös gondolkodásra serkent, ismeretségek, szellemi közösségek alakulnak. A kártya tehát lehet ennek egyik generálója – persze ez már nehezebb eset, hiszen itt az önkormányzat(ok)nak kellene hozzányúlni a költségvetéshez, mint fenntartónak. (Emellett az olcsóbb „kulturális szolgáltatást” igénybe vevő több néző és érdeklődő több bevételt jelent.)

Egy kisvárosban élhet lokálpatrióta polgárság, amely tevékenyen részt vesz a település mindennapjaiban, de ugyanilyen fontos az idegenforgalom, azaz az idelátogató vendégek véleménye a városról. Veszprém úgy is gondolhatna a vendégeire, úgy is kellemesebbé tehetné itt tartózkodásukat, hogy számukra is kibocsátana egy kártyát, amely aztán nem csak Veszprémre vonatkozna, hanem a környező településeken is használható lehetne. Ehhez persze összefogásra lenne szükség: pl. a veszprémi turista kártyával olcsóbban lehetne meglátogatni – mondjuk – a füredi kulturális intézményeket, olcsóbban lehetne pl. belépni a nagyvázsonyi várba. És természetesen vicaverza.

A gondolatok, ötletek és lehetőségek tárháza végtelen. És csak abban bízom, hogy a kérdéssel foglalkozó szakemberek, politikusok is így látják, és tesznek a kártya hatékonyságának növeléséért.

(A Veszprém Kártyáról itt találhatnak bővebb információt.)

Rovat: