Zéró tolerancia a közlekedésben. Fokozódó közúti ellenőrzések. Újabb APEH ellenőröket állítanak munkába. A bliccelők ellen határozottabban lép fel a MÁV. A helyi járatokon növelik az ellenőrzéseket... – és sorolhatnánk napestig azokat az állami intézkedéseket, amiket a mi ellenőrzésünkre találtak ki. Ez a túlellőrzés, szigorítás mindig a haláltusájukat vívó birodalmak utolsó, tehetetlen eszköze volt!

Minden napra jut egy szigorítás. A fokozódó rendőri, APEH, közlekedési ellenőrzésektől hangosak a médiák. Fegyelem, figyelem, pontosság, büntetés!– hallhatjuk mindenhonnan. Már-már mindenki gyanús ebben az országban, vagy legalábbis potenciális gyanúsított.

A jelenkori kormányzat nem feltételezi a jót a saját állampolgárairól, sőt a legrosszabbat gondolja rólunk. Lehet, hogy magából indul ki. És lehet, hogy igaza van.

Azonban a legrosszabb ebben a túlszigorított politikában, hogy maradandó károkat okoz. Gondoljunk csak a sokak által aranykornak tartott Kádár-rendszerre. Jobban éltünk, mint a keleti blokk többi állama – de megtanítottak minket hazudni, a kettős igazságokra, csúszni, mászni. A polgári értékrend teljes pusztulása, a hazugságok, elhallgatások mindennapossá tétele – ez volt az ára, ennek a viszonylagos jólétnek.

A mostani túlszigorítás, agyonellenőrzés megnyomorítja az embereket. Szomorúvá, boldogtalanná, depresszióssá teszi őket. Akik ilyenné válnak, vagy elindulnak ezen a szürke úton, azok kevésbé jól dolgoznak, nem érzik jól magukat a bőrükben. Pedig az nagyon fontos, hogy az emberek boldogok legyenek, jó közérzettel éljenek. Nem hiába írta ezt le, tette politikai alapkövetelménnyé a születő amerikai demokrácia. Mára ez a hazai politikából eltűnt. Vagy eltüntették.

Nem jó a közérzetünk, nem élhető ma Magyarország! Szerintem a kormányzatnak – teljesen mindegy, hogy milyen színben tetszeleg – boldog, élhető országot kellene teremtenie. Lehet szigorúan elbánni a törvényt áthágókkal, de a többit nem szabad nyomorítani, nem szabad fenyegetni. Őket megerősíteni, dicsérni kell. A kormányzat sértődött pedagógusként nem akarja meghallani a kritikákat, sőt egyre fokozódó dühvel, erővel sújt le.

Nem értem, miért teszi ezt. Tanulniuk kellene a történelemből. Ha „belelapozunk a múltba”, láthatjuk, a birodalmak haláltusájuk során nyúltak a fokozódó erőszak eszközéhez – aminek hatására átmeneti javulás után pillanatok alatt széthullott minden. Róma utolsó időszakának problémáit Diocletianus és Constantinus császár hihetetlen bürokratikus, erőszakos eszközökkel próbálta megoldani. Egyre több, egymást is ellenőrző hivatalnok mellett egyre több katona, rendőr, besúgó vigyázta a rendet. Még a vallást is megpróbálták – igaz Diocletianus a napisten, Constantinus a katolikus vallást – az állam szolgálatába állítani. Átmeneti sikerrel. A birodalom atomjaira hullott szét.

A siker záloga, ha a nép támogatja az adott rendszert, kormányt. Ha a többség egyetért a változással. Ha a többség jól érzi magát a bőrében.

Ma nem ez van. Ezen kellene elgondolkodnia mindenkinek. És ne a gazdaságról kezdjenek el beszélni, a financiális problémákról, mert mindennek az alapját az erkölcs, az értékrend adja, ami a kultúrából és a tudományból születik.