Aztán megint jött a hír: megszületett! Ez pedig jó. Nagyon jó. Jöjjenek, csak jöjjenek! Mélyen Tisztelt Publikum! Hátha több erejük, erősebb hitük és jobb agyuk lesz a világ megváltásához, mint nekünk, akik már baromira unjuk ezt a cirkuszt…

„Janus Korcak: Gondolatok a gyermekről:

A gyermek, akit szültél, tíz fontot nyom. Ebből nyolc font víz, a többi egy maréknyi szén, nitrogén, kén, foszfor, kálium és vas. Így tehát nyolc font vizet és két font hamut hoztál a világra. És ennek a te gyermekednek minden cseppje valaha egy felhő párája, hókristálya – köd, harmat, forrás vagy egy városnyi szennyvízcsatorna vize volt.

A szén és nitrogén minden atomja valaha milliónyi különböző vegyület része volt. Te csak összegyűjtötted azt, ami már megvolt...

És az emberek milliói között mit is hoztál a világra? Egy szalmaszálat, egy porszemet, egy semmit. Olyan elesett, hogy még egy baktérium is megölheti, amely olyan kicsiny, hogy ezerszeres nagyításban is csak pontnak tűnik a látómezőben.

Ez a semmi azonban hús-vér testvére a tenger hullámainak, a viharnak, a villámnak, a Napnak és a Tejútnak. Ez a porszem testvére a búzakalásznak, a fűnek, a tölgynek, a pálmafának, a sárgarigófiókának, az oroszlánkölyöknek, a csikónak és a kiskutyának. Van benne valami, ami érez, vizsgálódik, tűr, vágyik, örül, szeret, bízik, gyűlöl, hisz, kételkedik, vonz és taszít.

Ez a porszem gondolataival mindent átfog: a csillagokat és az óceánokat, a hegyeket és a szakadékokat.

És mi lenne a lélek tartalma, ha nem a világmindenség, csak dimenziótlanul?”

(forrás: merengo.hu)