Avagy tanulságos e-mail-es felmérés a hétvégi népszavazással kapcsolatban a fiatalok körében – mármint a népszavazási kedvről, a tájékozottságról –, valamint ezután szubjektíven komoly(talan) gondolatok sorjázása a voksolás mikéntjéről, annak hátteréről és a király haláláról.

A üzenete:
Fú, vmi egyetemistáknak vmit ne kejjen fizetni
meg az orvoknál is vmi izé, h ne kejjen fizetni
a 3at nemtom, már elfelejtettem

B üzenete:
ömm… a vizitdíjról?

C üzenete:
minden iskola ajtajára ki van plakátolva. akarunk-e fizetni vizitdíjat, kórházi napidíjat és tandíjat

D üzenete:
Vani, mész ám a fenébe…

E üzenete:
Na, ez jó kérdés, az egyik az tuti, hogy a tandíj. A másik, ha jól rémlik, akkor a vizitdíj ügye, a harmadikra egyelőre nincs tippem.

Nagyon gonoszak az emberek, valamiért sok ifjú nem értékelte az emiles közeledésem. Számomra érthetetlen okból kifolyólag vasárnap este a népszavazás nem volt vonzó téma a beszélgetésre. Ezek a mai fiatalok… Nem is foglalkoztatja őket igazán semmi se, jajjmááá!!!

Persze mi közük hozzá, ez volt az egyik ellenérv, amit megkaptam… Volt szerencsém egy olyan bájos fiatalemberhez, aki megköszönte a tájékoztatást, magától elfelejtett volna elmenni. Egy másik egyetemista szerint meg már tökre mindegy. Ez a lelkesedés a témával kapcsolatban szívmelengető.

A felhajtást is leszólták, mondván mindenütt cikkek, elemzések, túl sok. Teljesen igaz. Az egész népszavazás annyira, de annyira fölösleges. Nem is kéne ilyen gyakran. Elég lenne, mikor meghal a király, nem?

A pártoknak meg jön az a vicces játéka. Az, amikor megint nagyon nem szeretik egymást, és jujj, csúnyákat mondanak/írnak a másikról. De kedvesek is azért, segíteni akarnak. Például szép, nagy méretű színes plakátokon megmutatják, hogy mit kell ikszelni. Ez a figyelmesség részükről komoly jópont nálam, otthon elkezdett gyakorolni az egész család, mert a legfontosabb: NEM LEHET KIMENNI A KERETBŐL!

Adnak pálinkát is meg pogácsát. Arany élet ez, gyakrabban is elhalálozhatna a király. Sőt, lehet, az időseknek is segítenek. Nem oda, Pali bácsi, nem az a négyzet! Ahol az ujjam van, oda tessék. Így ni, rendben is van. Nem, mégsem, a kedves felesége, látom, nem boldogul. Segítek én, adja csak azt a tollat. Hogy mit ikszeltem? Munkáspárt Pali bácsi, munkáspárt.

Újra kell ezt az egészet, itt csalás van. Mit néz úgy? Kiszivárgott, hogy meg akarják buherálni a szavazatokat. Mi az, hogy kicsoda, hát hol él maga? Az egész vihar ezért volt ám. Mesterségesen előidézték, hogy a mi agyunkba beférkőzzenek. Nem vernek át, jöhet a tájfun, akkor is elmegyek. Már csak a pálinkáért. Meg van az a csinos nő, az a szavazatszámláló. Na, az is vonzó. Mit érdekel engem az egyetem, a kórház. Tudja, vannak az életben ennél fontosabb dolgok is.

Ne nézzen rám senki csúnyán, egy percig sem terveztem bármiféle komolyságot erőltetni magamra. Sokan megteszik helyettem, lehet olvasgatni okosabb embereket. Hogy mi a tanulság? Több is van.

1. Tökmindegy.
2. Mert tényleg fölösleges elmenni.
3. Bár egye fene, majd benézek.
4. Viszek tollat magammal, az én agyamba nem hatol be semmilyen kütyü. 5. Nem vagyok paranoiás.
6. Az eredeti téma mi is volt?
7. Igen vagy nem? Micsoda kisarkítás… Talán. Mert minden csak fekete vagy fehér, mi?
8. Isten áldja a királyt. Ámen.