Bírom ezeket a gasztrorealityket. (Bocsánat, a TV2 új műsora vendégváró valóságshowként hirdeti magát, hogy különbözzön, de azért a gasztroreality nagyobbat üt, valljuk be.) A Vacsoracsata az RTL Klubon fut, a Hal a tortán pedig a TV2-n. Nos, volt szerencsém mindkettőt megtekinteni.

Múlt héten a Vacsoracsatába pillantottam bele, e héten a Hal a tortán-t élvezem végig. Az RTL Klub műsorán csak az első héten voltak „sztárok” – hogy beindítsák az amúgy „normális” embereket mutató műsort –, a TV2-n mindig hazánk fényes vagy kevésbé erősen világító csillagai fognak szerepelni. A két rivális program persze nem csak arról szól, hogy ki mit főz, hanem sokkal inkább arról, hogy ki milyen ember, ki mennyire (anti)szociális, ki mekkora tapló állat, zabagép, finnyogó majom…

A két, celebeket mutogató főzős show múlt heti adásai közti különbséget pontosan jellemzi az Index hétfői cikke, illusztrációul példázza ezt pár kiragadott mondatocska:

„Aki nem akar tovább olvasni, annak össze tudom foglalni egy mondatban: a Vacsoracsatába nem válogattak be playmate-et, csak egy khmm, szóval volt-modellt (tegyünk úgy, mintha nem lenne kora Sütő ’Csalánleves’ Enikőnek). A Hal a tortánba pedig nem válogattak be őrült lantművészt, aki egy szál bránerban muzsikált a Budapest TV-ben, és akinél végig a forgatás alatt fennállt a veszély, hogy előveszi a lantját és a bránerét.”

Miért érdekel ez a műsor? Mert főznek benne. Benézhetünk más konyhájába, elleshetjük bevásárlási, főzési, sütési, tálalási fortélyait, láthatunk jól sikerült, gusztán elkészített és elrontott ételeket is. Kezdő/haladó konyhatündérként kezdek azonosulni a háziasszony szereppel, de komolyan! Tök izgi, hogy: na, ma XY-hoz látogatnak el, na, annak vajon milyen a konyhája (lakása), mit fog főzni (a többi versenyző találgathat), és hogy sikerül majd, mennyire jó házigazda az illető… És egyszerűen: milyen ember ő valójában? Bár egy tévéműsor mindig manipulatív, és csak a valóság egy szeletét adhatja, de ezekben a főzőshowkban nem sokáig játszhatja meg magát egyik „híresember” sem. Kevés ragaszkodni valami jól bevált imidzshez, mert hamar kiderül, hogy ki mennyi alkoholt fogyaszt valójában, ki mennyire nyámnyila, életidegen, alulkulturált vagy éppen egoista.

Magánemberként jelennek meg az amúgy foglalkozásuk vagy botrányaik által ismert tévés szuperhősök, és lehetőségünk van őket így igaz (?) valójukban megszeretni, avagy megutálni. Amiatt néztem múlt héten az RTL Klub programját, mert akkor kvázi hírességek voltak benne, és ezért nézem e héttől a TV2 műsorát. Be kell vallanom: NEM VAGYOK KÍVÁNCSI „EGYSZER۔ EMBEREKRE, mert őket egyáltalán nem ismerem, és nem is fogom jobban megismerni soha, ezeket a celebeket meg itt-ott már láthatta az ember, és van némi fogalma arról, kik ők.

Ámbár-habár ha csak egyetlen, eccerűemberes-főzős műsor lenne, akkor lehet, hogy azt is nézném, de mondjuk nem valószínű, hogy oda is beválogatnak olyan jelentkezőket, akik még életükben nem főztek semmit. Mert azért ma jó érzés volt kárörvendően figyelni Erdőhegyi Brigittát (akiről máig nem tudom, hogy kicsoda-micsoda, állítólag valami modell, na, ja…), amint próbál felismerni egy bonyolult konzervnyitót, majd egy egyszerűvel is remekül elbénázván próbálja kibontani a sűrített paradicsomot, amiből később egyáltalán nem készül el a tervezett leves. (Én, háziasszonyi ténykedésem egyik állomásaként, sima konzervnyitóval már bármit kit tudok nyitni, ami nem mozog.)

Szóval: még nem unalmasak számomra ezek az agyzsibbasztónak is tökéletes műsorok, és a honlapjukon még a receptek is fönn vannak, ha bárki elkészíteni kívánná őket. Jó étvágyat mindenkinek!