„Nagyon jó színvonalon jó rendezőkkel jó előadásokat kell létrehoznunk, hogy a közönség, a fenntartó és a színészek is örömüket leljék színházban.” – nyilatkozta lapunknak Eperjes Károly, a Veszprémi Petőfi Színház művészeti tanácsadója, akivel az Indul a bakterházról és a színház művészeti koncepciójáról beszélgettünk.

Index: – Mint színész, többször is bemutatkozott a színpadon, hogyan érzi, sikeres volt a debütálás? Milyennek ítéli meg a veszprémi közönséget?

Eperjes Károly: – Az idáig történt fellépéseink olyan közönség előtt folytak, akik nagyon vágytak ilyen darabokat nézni. Épp ezért a viszony nem mérhető a teljesség igényével, majd folyamatában derül ki, milyen a közönség és az én kapcsolatom. Eddig csak jó véleményem és élményem van, de – ha szabad azt mondanom – ezek primőr előadások voltak. A későbbi folytonos munkához kapcsolódó megmérettetés más léptékű lesz, az eredményre én magam is kíváncsi vagyok.

Index: – Folynak az Indul a bakterház próbái, melyben ön alakítja a bakter szerepét. Hogyan látja a darab fejlődését?

EK: – Bereményi Géza azt mondja, hogy ez az előadás erősebb lehet, mint amit öt évvel ezelőtt abbahagytunk. Jó pár helyen változtattunk rajta, és ő – mint külső szemlélő – igazán ígéretesnek látja. Zalaegerszegen húsz év legnézettebb darabja volt, reméljük, itt is komoly sikert arat.

Index: – A „Bakterház” esetében mennyire okozhat az problémát, hogy a nagyszerű filmhez mérik majd az előadást?

EK: – A színház és a film nem ugyanaz. A színház esetében a pillanat erejének van egy külön varázsa, a filmben pedig az a jó, hogy bármikor visszanézhető. A színházban nem egy kamerán keresztül látjuk a művet, hanem élőben – mindenki a saját kameráján keresztül nézi. Úgy érzem, Bereményi Géza darabjával kapcsolatban nem lesz hiányérzete senkinek sem – persze aki a filmet akarja látni, az csalódni fog, de aki Rideg Sándor „Bakterházához” hű előadást vár, az nem fog csalódni.

Index: – Lesz háziszerző Bereményi Géza Veszprémben?

EK: – Jó lenne, már fölkértük egy darab megírására.

Index: – Mi a véleménye a veszprémi színész kollégákról?

EK: – Külön-külön kellene beszélni mindannyiukról, ez pedig most nem lehetséges, de összefoglalóan azt mondhatom, hogy akarnak, úgy látom, örülnek ennek a megmérettetésnek, és a többinek is. A kérdés az, ki hogyan bírja. Nem tudom, máskor miként dolgoztak, de most komoly tempót diktálunk.

Index: – Többször nyilatkozta, hogy művészi igényességgel megfogalmazott népszínházat szeretne meghonosítani Veszprémben. Egy kicsit részletesebben kifejtené, mire gondol?

EK: – Szórakoztatva tanító népszínházra. Ennél pontosabban ezt nem lehet megfogalmazni. A népszínház azt jelenti, hogy a színházi stílus számos jegyét fel kell mutatni – zenéset, ifjúságit, gyereket, komolyt, komédiát, magyart, külföldit, klasszikust vagy éppenséggel mai darabokat. Nem kívánunk egy szegmensre ráállni, mint mondjuk egy budapesti alternatív színház vagy művészszínház, hanem szélesebb skálán szeretnénk játszani, hogy mindenkihez eljusson a jó színház.

Index: – A koncepció a tükrében összeállt a következő évad műsorterve?

EK: – Másfél évre előre meghatároztuk, hogy mit játszunk, de épp’ tegnap változott az egyik elképzelés, mert történt egy sajnálatos egészségügyi probléma. A szerződések azonban még nincsenek aláírva, ezért nem merek mit mondani, nem szeretném, ha a társulat a sajtóból kapná meg az információkat. Az itteni eddigi viszonyokhoz képest nagyon jó és nagyon drága rendezőkkel tárgyalunk, akiket Veszprémbe szeretnénk hívni. Egy hónap múlva lehet korrekten biztos műsortervet bemutatni, mert addigra Bujtor István igazgató úr aláírja a szerződéseket – akkor tudjuk az egész évadot a társulat elé tárni.

Index: – Vendégszínészeket is hívnak majd a helyi társulat mellé?

EK: – Természetesen a helyi társulatra támaszkodunk az évad meghatározásakor, de vendégszínészeket is kell hívnunk Veszprémbe, mert nem tudunk minden szerepet azon a nívón kiosztani, ahogy a rendezők kívánják. Gondolom, most neveket vár, de badarság volna bármit nyilatkozni a véglegesítés előtt, mert például felmerült Reviczky Gábor neve, de nem tud eljönni Veszprémbe – bár örömmel vállalta volna fellépést –, mert annyit játszik máshol, hogy egy itteni szerep már nem fér bele az életébe.

Index: – Hogyan érheti el a színház, hogy ismét Veszprém kulturális központja légyen?

EK: – Azt gondolom, ezt a színházat először is jól kell működtetni. Veszprémben olyan elnehezült helyzet van, hogy a színházat először talpra kell állítani, és el kell érni egy kiváló színvonalat. A színháznak elsősorban ez a feladata. Minden más ezután jöhet. A fenntartó arra kért minket, hogy a Latinovits Játékszínt ne működtessük – mivel olyan kicsi nézőszámú, hogy nem tudunk komoly bevételt produkálni –, amíg stabilan nem áll a lábán a színház. Komoly hiányokat kellett kezelnie, előre nem látható problémákat kellett heroikus küzdelemben megoldania Bujtor Istvánnak. Ő megpróbálja teljes biztonsággal mögénk tenni a színház működését, nekünk meg nagyon jó színvonalon jó előadásokat jó rendezőkkel kell létrehoznunk, hogy a közönség, a fenntartó és a színészek is örömüket leljék színházban. Hiszen három pillére van a színháznak: a művészet, a közönség és a mecenatúra – bármelyik hibádzik, nem működik a rendszer. Ha működik a színház, akkor köré már lehet építeni valamit, ám először itt kell egy jó légkört létrehozni, és az mindig időbe telik.

Index: – Ha a biztos anyagi hátteret az igazgató úr meg tudja teremteni, akkor úgy érzi, a művészeti részről megvan a háttér, amiről beszélt?

EK: – Nézze, olyan rendezőket hívtam, és az első másfél évben csak olyan darabokat játszunk, amelyek máshol sikerrel mentek – így bízom benne, hogy a közönség nem csalódni. A következő lépésben, amikor már tudom, hogy a közönség miként reagál például arra a darabra – itteni kollegákkal, meghívott rendezővel –, amely Budapesten 2000-ben az év előadása volt, akkor végig lehet gondolni a további koncepciót, le lehet szűrni a tanulságokat, azaz lehet tágítani avagy szűkíteni az eredeti elképzelésen.