Németország véleményem szerint csodálatos ország. Jó lehet ott élni és dolgozni, annak ellenére, hogy távol vagyunk a hazánktól. Pontosan azért vettem fel a kapcsolatot Andival és Lacival – akik itt dolgoznak vendéglátásban –, hogy megtudjam, ez csak mesébe illő valótlanság, vagy mégis boldogan lehet kint is, amíg… Igazolták sejtésemet: tényleg jó a németeknél élni, legalábbis sok szempontból jobb, mint nálunk.

Index: – Miért döntöttetek úgy, hogy kimentek külföldre?

Andi: – Pénzkereset és anyagi biztonság céljából. A gyermekemet szeretném tisztességgel elindítani az életben, magunk körül is rendezni szeretném a dolgokat, hogy 40 év fölött ne kelljen máról holnapra élnünk. Nem akarok nap mint nap csekkeket tologatni. Mire erre az elhatározásra jutottam, úgy éreztem, az ország csak kihasznál, de nem ad semmit. Nem az országot volt nehéz itthagyni, hanem a családot és a barátokat. A német nyelvet már beszéltük, mielőtt kijöttünk, és nem először vagyunk itt – ebben a városban és ezen a munkahelyen.

Laci: – Döntésem fő oka az volt, hogy egy ideje azt éreztem, a hazám csak a véremet szívja. Számomra sem volt túl nehéz az országot otthagyni, viszont nem könnyű elszakadni a családtól, a barátoktól és a saját otthontól. A nyelvvel nekem sem volt sok problémám, hiszen beszélek németül, bár egy kicsit kiestem a gyakorlatból. 13 évig nem használtam, de könnyű volt visszarázódni.

Index: – Véleményetek szerint a kinti körülmények jobbak, vagy rosszabbak, mint az itthoniak? Gondolok itt az egészségügyi ellátásra, a munkaviszonyra, a közéletre.

Andi: – Minden szempontból jobb. Az egészségügy fejlettebb; és bár van vizitdíj, negyedévente egyszer nem sajnálok rá 10 eurót kiadni, ha szükségem van rá. Mindent egy helyen megcsinálnak (értsd ez alatt a vérvételtől a különböző röntgenen keresztül a terheléses EKG-ig és bármi más vizsgálatig). Ugyanaz az orvos csinál minden vizsgálatot, nem több különböző, akik nem is tudják, mit nézzenek. A politikai élet is sokkal kulturáltabb, nem napi téma.

Index: – Mennyi időre tervezitek, hogy kinn maradtok? Egyáltalán haza szeretnétek jönni?

Andi: – Ameddig munkát lehet kapni, és ameddig úgy érezzük, jó itt kint. Lehet Magyarország nélkül is élni. Bár kicsit könnyebb helyzetben vagyunk, mint általában a mások, hiszen ismerős helyen dolgozunk – mint említettem, már voltunk itt 15 évvel ezelőtt.

Laci: – Oltári szerencsénk volt! A kilencvenes években ugyanis kijöttem a vakvilágba, és véletlenek sorozata után találtam egy jó munkahelyet. Mikor lejárt az engedélyem, nem sikerült meghosszabbítani, így otthon próbáltam szerencsét. Aztán mikor úgy döntöttünk, visszatérünk, felhívtam a volt német főnököm, hogy visszajönnék. Az első szóra belement… Szóval, ha tehetnénk, itt maradnánk a nyugdíjig. Sajnos nem egyszerű munkavállalási engedélyt kapni, bár pillanatnyilag úgy néz ki, hogy nekünk sikerül.

Index: – A munkamorál milyen a magyarországihoz képest?

Andi: – Érzésem szerint sokkal többet dolgoznak itt, mint otthon. Ha elkezdődik a munka, akkor nem a kávézás és a hétvége megbeszélése folyik, hanem az effektív munka.

Laci: – A munkáról annyit, hogy valóban nem magyar tempóban zajlik. A munkaidő és a munkahely „szent”, dolgozni kell!

Index: – Lányotok is utánatok akar menni, vagy inkább itthon próbál boldogulni?

Andi: – Most felvételizik, de ha nem veszik fel egyik egyetemre sem, akkor mindenképpen szeretne kijönni dolgozni. Bár ez sok mindentől függ. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.

Index: – A barátok és a család hogyan fogadták, hogy kimentetek külföldre dolgozni?

Andi: – Vegyesen. Volt, aki megértette – ők voltak többen –, és kevesen nem. A szülők elfogadták a döntésünket, bár nem örülnek neki. Azért haza is járunk néha. Eddig minden hónapban sikerült meglátogatni az otthoniakat, ha csak 2–3 napra is. Honvágy is van, de célunk is! Mérlegelni kell, hogy melyikből lehet megélni.

Laci: – Igazából úgy láttam, nagyjából mindenki el volt kenődve. Most, hogy látják, jó helyen vagyunk, azért kezdenek megbékélni a helyzettel. Honvágy? Az ország a mai bús magyar valóságával nem hiányzik. Azonban a család, a barátok és legfőképpen a lányunk nagyon. Általában azért havonta sikerül hazalátogatni és a szabadságunkat is magyarhonban töltjük.

Index: – Szereztetek kinn barátokat?

Andi: – Ha konkrét barátokat nem is, de a kollégákkal jó viszonyban vagyunk. Az a tapasztalatom az, hogy a németek zárkózottabbak, de nem rosszindulatúan.

Laci: – Barátokat a szó valódi értelmében tényleg nem szereztünk. Ennek ellenére a régi ismerősökkel jól kijövünk, nagyon segítőkészek. Ritkán ugyan, de előfordul, hogy egy ital mellett jót beszélgetünk. Ezen kívül a kollegáimmal sikerült nagyon jó kapcsolatot teremteni, általában vidáman telik a munka, és ők is segítenek mindenben, ha szükségünk van rá.

Index: – Nem bántátok meg a döntést?

Andi: – Nem bántam meg. Inkább az bánt, hogy nem hamarabb döntöttem így, illetve 15 évvel ezelőtt nem kerestem szorgalmasan a lehetőséget, hogy kinn tudjak maradni. Mindebből persze nem az következik, hogy hazaáruló vagyok, de 10 évnyi vállalkozói lét után nem találtam sem perspektívát, sem reményt arra, hogy az adósságokból valaha kikeveredjek. Úgy gondolom, dolgoztam, és letettem már az életben annyit az asztalra, hogy ennyi idősen nyugodtan tegyem a párnára a fejem. Ha ez a lehetőség csak ilyen helyzetben adatik meg, akkor ezt fogom bevállalni, sajnos. Most már önző leszek, és csak magamra és a családomra gondolok. Eddig csak a befizetett adókra és a különböző kötelességekre ment el a pénzem, ideje volt váltani.

Index: – Mit tanácsoltok azoknak, akik szintén külföldön akarnak munkát vállalni?

Andi: – Amennyiben igazán érett az elhatározásuk, akkor vágjanak bele. Viszont csak akkor tegyék meg, ha tényleg bírják a munkát, és tudnak boldogulni hosszabb ideig a család és a megszokott környezet nélkül.

Laci: – Ha fiatal vagy, vágj bele! Ismerj meg más kultúrákat, és így az idegen nyelvet is jobban, gyorsabban elsajátítod. „Kalandnak” is felfogható a külföldi munka. Persze, ha családos ember vagy, akkor érdemesebb alaposan átgondolni és tájékozódni, mielőtt egy ilyen nagy döntést hoznál.

Sokat gondolkodtam én is a kérdésen, bár egyelőre be kell fejeznem az iskolát és rájönni, mit is szeretnék valójában az élettől. Nem tudom megmondani, hogy kimennék-e külföldre, de legbelül érzem: ha adódik egy lehetőség, igen. Szeretek Magyarországon élni, de lássuk be, a helyzet valóban nem túl jó, és előttem a fent említett pozitív példa van, ami arra sarkall, hogy menjek, ha tehetem. Majd, ha döntésre kerül a sor, én is nyilatkozom…


Ani
annni@citromail.hu