Egy: megérett a meggy, kettő: csipkebokor vessző, három: te vagy az én párom, négy: biz’ oda nem mégy, öt: megérett a tök, hat: KILGORE tudathasadt. És most ezt az tudathasadt interjút olvashatják az ős veszprémitől, aki arról beszél magának, hogy miért is él itt, ebben a városban.

– Szevasz Kilgore, én Kilgore vagyok! Örülök magamnak, illetve neked. Ismered a tudtahasadásos emberek aranyköpését: Te is skizofrén vagy? Frankó, akkor már négyen vagyunk. No, csapjunk bele a lecsóba. Mennyire vagy veszprémi?

– De hülyéket tudsz kérdezni. Nálam jobban kevesebben, legalábbis apai ágon. Még a szépapám is itt született, szóval, igencsak benne volnánk a város históriájában. Ha baromi nagyképű akarok lenni, akkor azt mondanám, egy darab Veszprém én vagyok, de utálom teleüvölteni a levegőt ilyen kétségbeejtő közhelyekkel.

– Jóvanna, azért szökjön mᒠfel ennyire az adrenalinszinted. Viseld el a másik éned, nem vagy te Billy Milligan Daniel Keyes tollából. Ha ennyire ragaszkodsz ehhez a kissé ódon városkához… De mondd csak, nem fordult meg a tekervényeidben, hogy dezertálj innen?

– Régebben nagyon aludt ez a város, bár úgy is szerettem. Viszont egy idő után unalmassá vált, semmi nem pörgött, semmi nem történt. Jól emlékszem olyan időszakokra, amikor bejöttem a központba szombat esténként, és alig lézengtek a városlakók. Volt idő, amikor nem éltem itt, de mindig azt vettem észre, hogy valami hiányzik. Szóval permanens itt nem tartózkodásom alatt is rendszeresen tiszteletemet tettem, bár elszomorított, hogy semmi nem történt. Ma ez nincs már így, de nem jelenti azt, hogy messzemenőkig elégedett lennék. Összegezve, volt idő, hogy elmentem, de visszajöttem. Most is itt vagyok.

– Lokálpatrióta vagy?

– Nem egészen értem, ma mit nevezünk lokálpatriótának. Mert nem hülyültem meg, hogy a mai korban beszálljak a dögkeselyűk közé, és részt vegyek a közéletben. Tudod, én a friss húst szeretem, sőt, valaha vegetáriánus is voltam. De minden érdekel, ami itt történik, sőt véleményem is van róla, néha ölég sommás… Örülök, ha az MKB Veszprém megnyer egy fontos meccset, mindig ott vagyok az Utcazenén vagy a Veszprémfeszten, de a világ minden pénzéért nem tenném meg, hogy kiálljak a várban István és Gizella elé abszurd gondolatokat susogni egy mikrofonba.

– Asszem, neked tetszik Veszprém…

– Hát hogy a viharba ne!!! Bár lehetne itt még több minden, csak jó volna egy agilis vezetés. Mer’ az nem igazán akadt a rendszerváltás óta. Fölrajzilag is jó helyen fekszik ez a város, sok-sok eseménnyel ide kellene csalogatni a turistákat. A háttér megvan – kulturálisan, történelmileg – a megfelelő rendezvényekhez, csak kellene az isteni szikra, no meg temérdek pénz. Szerintem mindkettő megoldható lenne. Persze, akadnak ígéretes kezdeményezések, de kevés. Folyamatos pörgés kellene a város szívében. Az alkalmi javulás után sajnos visszaesik Veszprém a tetszhalálba hosszabb időre. Mintha az lenne a természetes állapot. Ja, és itt lesz ez a batár nagy sportcsarnok. Óriási lehetőség, csak hát a felelősök igazán lehetnének olyan kvalifikáltak, hogy válaszolnak egy helybéli levelére, ha már javaslatokat tesz a kihasználtságot illetően.

– Mi az, ami gáz?

– A mocsok, ami elborítja a belvárost. Borzasztó! Üres műanyagflakonok a bokrokban, nem egy esetben húgyszaggal párosulva, csikkhalmazok a földön. Na, és a graffitikről nem beszélve. Tudom, ez mind globális probléma, de akkor is probléma. Ja, és a húszemeletesről és környékéről nem is szólva. Igen csak lerohadt a szocializmus veszprémi műemlékének az állaga. Nekiállhatnának az uraink tatarozni az épületeket, bár maga a húszemeletes borzalmas imidzsén változtatni nem lehet. Már messziről látható, ahogy a város fölött meredezik, mint egy fallikus szimbólum. De fel kellene újítani, mert most siralmasan fest.

– Te, Kilgore, azért maradsz, nem?

– Persze, Veszprém én is vagyok. A francba, hiszen megígértem, hogy nem mondok ilyeneket.

– Oké, oké… Szevasz Kilgore!

- Szevasz neked is, Kilgore!