A hétfői magyar dolgozattal megkezdődött az érettségi időszak a középiskolákban. A tét komoly: az érettségin elért eredmények számítanak a felvételiknél, tehát igazán oda kell figyelni minden leírt betűre. Tegnap és tegnapelőtt a vizsgáról, az iskolában eltöltött évekről, a jövőképről kérdeztünk érettségiző diákokat. A vélemények érdekesek, kattintsanak, olvassák őket!

Adrienn orvos szeretne lenni:
Az érettségi és az iskola is annyira fontos, hogy jó pontjaim legyenek, hogy jól felkészítsen szakmailag a leendő egyetemi éveimre. A barátság, a tanárokkal való kapcsolat engem soha nem érdekelt. Nekem a terveim a fontosak, a többi másodlagos, harmadlagos. Az én iskolám kiválóan felkészített, erre fogok emlékezni. A gyerekemet, ha itt lakunk ezért fogom idejáratni. Az iskola munkahely számomra.

Józsi ajkai srác, aki Veszprémben érettségizik:
Érettségi azért kell, hogy kapjak egy spéci motort. Ennek csak ez az egyetlen értelme. Nekem nem kell. Minek? Autószerelő leszek, ahhoz is kell. De engem nem érdekel. Anyut igen. A ballagási buli, lóvé a rokonoktól, bankett. Ezek tútkó dolgok. A többi meg meglesz. A tavalyiaknak is sikerült. Nekem miért ne? Aztán, ha nem, az sem katasztrófa. Az autószerelést elkezdhetem tanulni, majd pótlom.

Tamás tanár szeretne lenni:
Nekem a legfontosabb az iskolában a tanár. És sajnos nagyon kevésről mondható el, hogy egyéniség, hogy olyan egyéniség, akire negyven év múlva is emlékszünk. Kevés a pénz, ezért a jobbak ügyvédnek, orvosnak, közgazdásznak mennek el. Csak a megszállottak szeretnének tanárok lenni. Humor, intelligencia, nyitottság, hatalmas tolerancia – ezek kellenek, ha erre a pályára kívánsz lépni. Egy iskolának a diákról és a tanárról kell szólnia.

Adrienn:
Eddig az érettségi miatt nem volt rajtunk akkora nyomás, mint most. Már nem csak egy papírt jelent, hanem ezen múlik, hogy mehetünk-e egyetemre. Nem a jegy lesz a fontos, hanem a százalékok. Inkább jobb lenne, ha visszatérne a felvételi rendszer.

Gabrielle:
Szerintem a magyar érettséginek több köze lehetne azokhoz a dolgokhoz, amiket a 4 év alatt tanulunk. Lehet verset elemezni ismeretlen írótól is, de mégis könnyebb, ha tudják a diákok, kiről van szó. A matek pedig miért áll egy nagyon könnyű és egy nagyon nehéz részből? Meg kellene találni a középutat.

Vera:
Nem jó ez a kétszintű érettségi. Már 80%-tól ötöst kaphatunk, de mire megyünk vele? Ez alapján kapjuk majd a pontokat, és az a jeles már nem is fog számítani. A plusz pontokkal sem megyünk semmire! Hajrá magyar oktatás! A színvonal még nagyon a padlón van.

Péter közgazdaságira készül:
A suli tanulásról, barátságról egyaránt szól. Ezt zárja le az érettségi. Biztos vagyok benne, hogy 5 év múlva a találkozón lesz miről beszélni, lesz mire emlékezni. Számtalan jobbnál jobb történet esett meg velünk, melyekből piszok sokat tanultunk. És ez a legfontosabb. Számomra az iskola nem csak a tantárgyakról szól, hanem szerelmekről, barátságokról. Ebben itt nem volt hiány. Szerintem hiába tanulsz, mint egy gép, az önmagában semmit nem ér. Az akkor hat, ha van mire épülnie.

Roland tavaly érettségizett, idén javítani akar:
Tavaly nem nagyon foglalkoztam az eredménnyel. Csak azzal, hogy sikerüljön. Itt, a technikusiban rájöttem, én is szeretnék továbbtanulni. Ezért most javítani szeretnék, így most tanulok. Szerintem kettesre bárki megcsinálhatja ezt az érettségit, bárki, akár az utcáról is! De én most jó eredményt akarok, ezért tanulok.

Ibolya most érettségizik:
Az egész négy év alatt ezért izgultam. Teljesen ki vagyok bukva ettől az egésztől. A társaságra emlékszem vissza szívesen, a tanulásra nem. Az szörnyű volt! A tanárok jó fejek voltak, csak nekik köszönhető, hogy most itt vagyok. Minél előbb el akarom felejteni ezt az egészet. De egy biztos, az én gyerekem rendesen fog tanulni, mindent megkap tőlem, hogy jó tanuló legyen. Mert az jó. Látom a menőknél, milyen jó érzés az. Aki tanul, annak nem kell majd annyi fizikai melót végezni, az az eszéből is megélhet.