Az elmúlt hetekben nyitotta meg kapuit egy kiállítás, bemutató, ami elég nagy visszhangot keltett. A tárlaton üvegedényekben, tartókban – valószínűsíthetően formalinban tárolt – kioperált tumor képletek (rákos daganatok) voltak láthatók. A szervezők ezzel is jelezni kívánták, hogy aggodalmat keltő módon hazánkban a daganatos betegségek miatt az európai uniós átlag felett hunynak el embertársaink.

Sokszor hallhatjuk azokat a felhívásokat, amelyek arra ösztönzik a lakosságot, hogy látogassák a szűrővizsgálatokat, mert az időben felfedezett tumoros megbetegedések viszonylagosan jól gyógyíthatók. Elméletileg ezek a megállapítások mindenben megállják helyüket, de az ok-okozati összefüggések – mint megválaszolatlan kérdések – egyre jobban tornyosulnak, és a folyamat nem látszik lassulni. Korábbi palatinuszi írásokban az adott témákhoz köthetően már tettünk utalást erről a fenyegető helyzetről.

A „rák” – mint tumoros megbetegedés – kialakulásáról, biológiai folyamatairól talán nem túlzás azt állítani, hogy nagyon keveset tudunk. A biológiai antropológia – vagy humán biológia – kutatási feladata az, hogy a kialakulás okát igyekezzen megfejteni, ismerje meg azokat a természeti törvényeket, amelyek indítják, fenntartják ezeket a folyamatokat. Természetesen ezek a megfigyelések nem helyettesítik az óriási apparátussal, technikai háttérrel, orvosi intézményekkel támogatott orvostudományi kutatóhelyek munkáit, de sajátos részterületi kutatásaikkal talán segítséget nyújthatnak ennek a rettegett betegségnek a megismeréséhez.

A biológusok, biokémikusok, onkológusok, gyógyszerkutatók – és még sorolhatnánk a különféle tudományterületeken dolgozó szakembereket – mind a végleges megoldást, a rák tökéletes gyógyítását szeretnék megoldani. A biológiai antropológia egyik segédtudománya (megfelelő intézményi háttér esetében), úgy tűnik, megfelelő segítséget tud nyújtani a tumoros megbetegedések felismerésének problematikájában. Ezt a tudományterületet kvantumbiológiának nevezik. Sokan vethetik fel, hogy néhányan megint egy hangzatos és értelmezhetetlen tudomány megnevezésével próbálják magukra felhívni a figyelmet. Valójában ez a tudomány nem alkalmas szenzációkeltésre, mert miden egyes munkaterülete igényli az alapos előkészítést, a pontos és tervezhető kutatási protokollok meglétét. Mivel a tudományterület nem mondható elméletinek, csak és kizárólagosan objektív mérésekre, vizsgálatokra, kísérletekre kell hogy hagyatkozzon. A laboratóriumi munkánál sem lehet feltételezésekre hagyatkozni, mert az életjelenségeket mérés nélkül nem lehet feldolgozni.

Ismerkedjünk meg ezzel a kicsit misztikus tudományterülettel, a kvantumbiológiával, ugyanis rövid megismerése nagyban segítséget nyújthat a rákos (tumoros) megbetegedések megértéséhez is.

Kvantumbiológia:

• A biológiának az az irányzata, amely a biológiai jelenségek értelmezésére a kvantumbiológia és kvantumfizika elveit és módszereit alkalmazza.

• A kvantumbiológiai energiaváltozásokat az energia kvantumtermészetével összefüggésben értelmezi.

• Az élő szervezetben lejátszódó fotokémiai és fotobiológiai reakciók során a molekulák fénykvantumok (elektromágneses sugárzások) elnyelése révén aktiválódnak, így ezen folyamatok sebességét elsősorban az elektromágneses sugárzás intenzitása és nem a molekulák termikus /kinetikus/ energiája szabja meg.

• A növényi sejtek fotószintézise esetében több tényező függ a fényintenzitástól. Így a fotószintézis sebessége különböző fényintenzitás mellett különböző, a hőmérsékleti koefficiensük kis fényintenzitás esetén kisebb, nagyobb intenzitású fényben nagyobb.

• Nagy fényintenzitás esetében az egész biológiai folyamat menetét a fényenergiát hasznosító kémiai reakciók sebessége szabja meg, mivel az egymás utáni /sorozatban/ lezajló folyamatok közül ezek a lassúbbak – kvantumbiológiai sorozatos reakciók.

• Az élő szervezeteket általában különböző sugárzások érik, amelyek a sejtek életműködéseit többé-kevésbé mélyrehatóan befolyásolják. A sugárkvantumok elnyelése által /primer reakció/ aktivált /gerjesztett/, /felaktivált/, /reakkumulált?!/ atomok, illetve molekulák keletkeznek.

• A primer reakciót szekunder reakció követi, melynek során az elnyert energia visszasugárzódik /azonos hullámhossz melletti rezonancia más hullámhossza/, vagy hővé degradálódik. Ezen túlmenően az aktivált molekulák nagy reakcióképességűek, s ezáltal a szervezeten belül új kémiai reakciók létrejöttéhez vezetnek.

• A sugárzásokat /ha megfelelő a hullámhossz/ a nukleinsavak is abszorbeálják, aminek mutagén hatások a következményei. Az ionizáló sugárzások károsító hatásai elsősorban a sugárkvantumok nagy energiájával függenek össze.

• Az ionizáló /nem csak/ sugárzások károsító hatásai elsősorban a sugárkvantumok nagy energiájával függenek össze. Az ionizáló sugárkvantumokat legnagyobb részt a sejtek protoplazmájában lévő vízmolekulák nyelik el /szabad specifikus ion/. Ezek ionizációja során szabad oxidáló gyökök és vegyületek képződnek /kvantumkémiai számítások/, amelyek az ionizáló sugárzások hatásaiért felelősek elsősorban. A kvantumbiológiai folyamatokat kvantumkémia vizsgálatokkal és számításokkal értelmezhetjük. A humánbiológia – kvantumkémiai módszerek alkalmazása a biológiai molekulák /szerves/ elektronszerkezetének tárgyalására – alkalmazott vizsgálódási forma.

- A kvantumkémia az atomok molekulaképződésében résztvevő elektronok mozgásának, ill. állapotának változásaival, és a kialakult új mozgási állapottal /a molekula elektronszerkezetével/ foglalkozik. A molekulák elektronszerkezetének vizsgálatát megkönnyíti az a /Bohr, Oppenheimer/ tény, hogy a molekulákban az atommagok és az elektronok mozgása közelítőleg független egymástól, utóbbi tehát külön is vizsgálható. A kvantumkémia többnyire a rögzítettnek tekintett atommagok potenciál-terében mozgó elektronok eloszlásának és energiájának a kiszámítására korlátozódik. A Coulomb-törvény szerint a molekulákban lévő elektronokra egyrészt az elektromos töltésektől származó elektrosztatikus vonzás és taszítás hat, másrészt az a taszító erő, amelyet formálisan a Pauli elv ír le. Utóbbi erő akkor ébred, ha a molekula egységes elektronburkában két ellentétes spinű elektronnál több kerülne azonos kvantumállapotba, s így megakadályozza, hogy egy-egy kvantumállapotban több mint két ellentétes spinű elektron legyen.

- A vonzó és taszító erők együtt idézik elő, hogy az atomok a molekulákban határozott elrendeződésben vannak, vagyis a molekulának határozott geometriai szerkezete van. Megnehezíti a molekula elektronszerkezetének leírását az, hogy a molekulákban az elektronok több atommag elektromos erőterében mozognak /ellentétben az atomok elektronpályáival, amelyek egy atommag centrális erőtérben vannak/. Fontos kiemelni a különböző kvantumkémiai közelítő módszerek szerint számított energiaszintek és elektroneloszlások alapján értelmezhető egyes molekulák színképe, elméletileg kiszámítható a molekulák dipólusmomentuma, mágneses jellemzője /magnetokémia/ és kötési energiája. A kvantumkémiai módszerekkel egyes esetekben közelítőleg meghatározható a kémiai reakciók aktiválási energiája, és az elektroneloszlás alapján következtetni lehet az egyes molekulák reakcióképességére. A kvantumbiológiában minden rész- /kvantum/ információt, törvényt, számítást ötvözni kell.

- A kvantum fogalmának értelmezése. A biológiai rendszerekben az elméletet igazolja a kvantumelektrodinamika és a kvantumelektronika. Az elektromágneses hullámok kibocsátása és elnyelése a sejtekben specifikus /valamilyen természeti jelenség, törvényszerűség/ szerint zajlik. A transzmissziós és a saját radioizotóp szerinti korpuszkuláris, fotonos sugárzások saját elektromos potenciálja, ill. molekulabontó szerepe határozza meg a biológiai rendszerek életét: ionfelvétel, -leadás, töltöttség stb. A kvantum térelmélet kiterjeszthető az élő szervezetekre – fő területek akkumuláció: szolid deakkumuláció, biológiai rendszerek „kimerülése”.

Remélhetőleg sokan át tudták rágni magukat a nagymértékben tömörített meghatározásokon. Jogosan tehető fel a kérdés, mire juthatunk ezekkel az ismeretekkel, és milyen módon segíthetik a kutatók és az orvosok munkáját, valamint az egésznek mi köze van a rákos megbetegedésekhez?



A folytatásból kiderül.

folyt. köv.


Szacsky Mihály