A tévében láttam, hogy egy borsodi faluban egy férfi a tolvajok ellen áramot vezetett kerítésbe. A tolvajok egyike meghalt. A családja lincselni akart azonnal, mert az neki jár, meg a lopás is. A közismert ügyvéd meg azt mondja, hogy a tulaj tegyen ki táblát „Ne lopj!” felirattal a kertbe, de ne áramot a kerítésbe. Én azt mondom, aki így gondolja, költözzön oda, és gyakorolja ezt a nemes cselekedet naponta.

A történet ma már tipikus. Hazánk északnyugati szegletében a kisebbség lopással egészíti bevételeit, vagy teljesen eme nemes cselekedetre alapozza, majd ráfizet erre a törvénytelen magatartásra. Mit csinál? Megtámadja az adott házat, hogy meglincselje a tulajt, mert ezért büntetés jár. Most már törvénytisztelőként gondolkodik.

Magyar ügyvéd úr szerint áramot vezetni a kerítésbe törvénytelen, inkább írja ki a tulajdonos, hogy „Ne lopj!”, vagy kamerázza be, de legjobb, ha tetten éri a tolvajt.

Agyrém és baromság a köbön!

A tábla, „Ne lopj!” felirattal, vélhetőleg a csodafegyver. Csoda lenne, ha hatna. Egyrészt a tolvaj szerintem még olvasni sem tud. Talán arra jó, hogy elbizonytalanítsa, azt higgye, suliban van, és ezért gyorsan kereket old. De félretéve a bárgyú humort, a tábla képmutató tanács, nem több.

Kamera. Vélhetőleg egy borsodi nyugdíjas falun több webkamerával is rendelkezik, azon túl, hogy ért is hozzá. Hazánk internetes kultúrája már itt tart. Ha így lenne, az EU egyik mintaországa lennénk. De most csak díszpintyek vagyunk.

Tettenérés. Nagyon jó ötlet. Biztos azonnal elszégyellnék magukat a tolvajok, és biztos nem csapnák agyon a tulajt. Biztos. Nagyon biztos.

Én egyikben sem hiszek. Egyet javasolnék. Az ügyvéd úr próbálja ki mindhármat, meg az összes jogalkotó, meg az összes politikus, aki most felháborodott. Költözzenek el oda, abba a faluba, és élvezzék a helyi kílmát. A lincshangulatot meg vegyék természetes polgári engedetlenségnek, gesztusnak.

Félretéve a cinizmust, vegyük már komolyan magunkat! Valamit tenni kell! Elfogadhatatlan, hogy hazánk egyes településein nem lehet megállni, nem lehet autóval közlekedni, nem lehet kiszállni onnan, nem lehet nyugodtan élni. Csak nézzük, és nagy bölcsen a biztonságos polgári karosszékünkből nyomjuk az észt a toleranciáról, a törvényességről. Közben az ott élők elkeseredésükben kutyákat engednek az őket állandóan abajgatókra, árammal védik kertjük terméseit. Nem lehet kimondani, hogy a romákról van szó, mert akkor cigányozunk. Nevezzük nevén a dolgokat, és oldjuk meg. Aki ebben az országban él, az mind magyar állampolgár, mindegyikre ugyanaz a törvény vonatkozik, mindegyiknek ugyanazt a szabályt kell betartania.

És az államnak az a feladata, hogy segítse állampolgárait, nevelje őket, biztosítsa a tulajdon, az élet biztonságát!

Ne papoljunk, hanem érezzük bele magunkat az ő helyzetükbe! Mindegyik helyzetébe! Mert a történet mindegyik szereplője elkeseredett. Egy elkeseredett ember pedig az életéért mindenre képes. Csak mások ne használják ezt saját hasznukra, hanem segítsenek nekik!