Közel másfél éve nem foglalkoztam írásban a közélet állapotával, és most is csak azért teszem, mert úgy tűnik, nincs más választásom. Ha utcára nem megyek, legalább valamilyen módon csatlakoznom kell ahhoz a többséghez, akiket most már rendszeresen félelemben és terrorban tart egy primitív csoport vagy inkább agresszív csürhe, különféle nyilvános eseményeken. Ha másképp nem is tudom kifejezni szolidaritásomat, legalább néhány mondatban megteszem.

Ami pillanatnyilag kiverte nálam a biztosítékot, az a szombati meleg balhé esete. Őszintén szólva, engem sem érdekel különösebben a melegek demonstrációja, mi több, ha mondjuk homoszexuális volnék, egész biztosan nem kiáltanám világgá nemi identitásomat. De nem azért, mert szégyenkeznem kellene, hanem mert másképp működik a tudatom, és úgy vélem, ez a tényező mindenkinek a saját magánügye. Ha pedig Budapesten élnék, szinte biztosan elkerülném az eseményt, mert nem vagyok kíváncsi rá, és nem érdekel.

Ha viszont alig ezer ember úgy dönt, hogy egy nyári délután közösen megmutatja magát az utca közönségének, ahogy sok más civil társaság teszi ezt napról napra világszerte, ez ellen semmiféle kifogás nem merülhetne fel. Nem tudom, kinek fáj, hogy néhány ártalmatlan honfitársunk szabad elhatározásból végiggyalogol egy békés felvonulás keretében három utcányit a fővárosban. Mindezt ráadásul olyan mértéktartó formában, ahogy szombaton tette, amely alig hasonlított sok más európai ország harsány processziójához. Olyan országok hangos diadalmenetéhez, ahol egyébként politikai hovatartozásra való tekintet nélkül állami vezetők veszik védelmükbe a már teljesen természetesnek minősülő jámbor mulatságot.

Csakhogy úgy látszik, Magyarország toleranciaküszöbe még mindig körülbelül a békasegg környékén őgyeleg. Egyszerűen elviselhetetlen, hogy egy néhányszáz fős horda tönkrezúz egy rendezvényt, amely senkinek semmiféle kárt nem okoz, egyszerűen csak megtörténik. Ha van olyan csoport, akikkel szemben a legkérlelhetetlenebb módon illene fellépni, azok nem a saját identitásukkal parádézó melegek, vagy a feladatát végezni próbáló hatóság, hanem azok a korlátolt, idióta, erőszakos, őstulok, homofób bunkók, akik miatt ma Magyarország még mindig csak irdatlan távolságból ugatja Európát.

Van aztán a problémakörnek még egy furcsa részlete, amely sajnos ugyancsak hozzájárul az efféle események szétrombolásához. Mégpedig a vérszomjas média jelenléte, amely minden egyes balhégyanús rendezvény csomópontjára őrült igyekezettel rátapad, ezzel valójában épp azokat az ámokfutókat hozzásegítve a közfigyelemhez, akik pont a zűrzavar megjelenített képeinek mesterséges létrehozására pályáznak. A két, elméletileg morálisan ellentétes jelenlét voltaképpen kioltja és gerjeszti egymást. Minél többet mutat a sajtó, annál nagyobb számban jelenik meg a helyszínen a degenerált tömeg, és minél több a harcias barom, annál nagyobb lélekszámban indul hadjáratra a szenzációt hajszoló sajtó és a nézettségi mutatókat bármi áron feltornászó televízió. Arról nem is beszélve, hogy a populáris média legtöbbször milyen torz tükörben és alávaló modorban számol be a valóságról. Kivételes tisztelet a mértékadó, és nem a gusztustalan hatásvadászat, hanem az értelem oldalán álló újságíróknak.

Persze senki sem tilthatja meg egy szakmáját mégoly színvonaltalanul végző riporternek, hogy tudósítson egy felvonulásról. Ahogy azt sem lehet megtiltani, hogy a melegek közösen szervezzenek maguknak egy rendezvényt Budapesten. Elvileg épp ez a szabadság képlete. De amíg eltűrjük, hogy ezt a szabadságot egy szellemileg agymosott csőcselék veszélyeztesse, addig nem beszélhetünk intelligens magyar nemzetről és hazáról. Óriási a felelőssége ebben a kérdésben mindenkinek. Nem lehetünk annyira primitívek, hogy azt higgyük, ez a meleg felvonulás árt a haza vagy gyermekeink erkölcsének. Éppen ellenkezőleg. Ez a rendezvény pusztán csak annak bizonyítéka és demonstrációja, hogy nincs oka szégyenkeznie semmilyen kisebbségnek. Túl kellene már lenni végre ezen a retrográd, évezredes szűklátókörűségen, és megtanulni, hogy egy normális kultúra fundamentuma mindig a szabadság elfogadása.

Akinek pedig ennek ellenére is elege van a melegekből, javaslom, ebben a hőségben hűtse le magát, és csobbanjon egyet a Balatonban.

Novics János