Kora délután a szürke ég és a szürke aszfalt között csak a zöldbe öltöztetett óra sejttette a Kossuth utcán, hogy valami készül. A nagyszínpadokat még javában szerelik, a kürtőskalácsos-hotdogos kiskocsik is üresen állnak, és még a helyekért sem kell küzdeni a színpadok előtt. Azt azonban már messziről észre lehet venni, hogy a fesztivál elkezdődött.

Még nyoma sem volt a zenészeknek, amikor már megjelentek a legelszántabb rajongók a belvárosban. Őket nem zavarta a szemerkélő eső és a szünet nélkül fújó szél, már másfél órával a program kezdete előtt beszerezték a 200 forintos programfüzeteket. Néhányan kisebb csoportokba verődve járták be a terepet, és gondosan kiválasztották azokat a helyeket, ahonnan a legjobban lehet majd látni a fellépőket. Így, üres színpaddal és tolakodó közönség nélkül nem is tűnt nehéznek a dolog.

Közben a zenészeket is megérintette az Utcazene feeling, a versenyzők megismerkedtek a várossal és vetélytársaikkal, és meg is ígérték, hogy megnézik egymás koncertjeit. Este pedig közös buli, együtt a különböző zenekarok és a hallgatóság.

A szemfüles utcazene-látogatók persze már a fél hármas kezdés előtt sem unatkoztak, mindenki megtalálta a számára ideális időtöltést. A legkisebbek megszállták a szökőkutakat, és vízi csatatérré változtatták a környéket. Néhány évvel idősebb társaik rögtönzött biciklis szlalom-versennyel ütötték el az időt az arra tévedő gyalogosok között. A posta előtt lufival szobrászkodó bohóc hívta fel magára a figyelmet, az egyik zenekar tagjai pedig "I love Veszprém" feliratot kaptak a hátukra a testfestő-csapat asztalánál.

A hangoló zenészeket hallva az időjárás is megkönyörült rajtunk: az addig kitartóan gyülekező felhők eloszlottak, a nap kisütött, a kabátok pedig lassan a táskák mélyére kerültek. Ekkor azonban már nem csak a kék ég hozott új színt a városba: az öt színpadon egyszerre szólaltak meg a hangszerek. A kávéházak és a rögtönzött vendéglátóhelyek teraszain ugyan még nincs teltház, de már nem csak az állandó rajongók üldögélnek a sörük mellett. Persze azok a bizonyos "állandó rajongók" azért tesznek róla, hogy már messziről megkülönböztessük őket az átlagos, mindenevő hallgatóságtól. A Kossuth utcai színpad előtt például "Naked Gun" feliratú láthatósági mellényben üldögéltek az igazi fanok kedvenc zenekaruk koncertje közben.

A többség már eldöntötte: itt lesznek az esti koncerteken is, ha esik, ha fúj. Persze többen megjegyezték, hogy a biztonság kedvéért beszereznek egy Utcazenés esőkabátot. Az ismét gyülekező esőfelhők nem sok jót ígérnek, a programfüzet azonban igen. Ha az időjárás nem is lesz derűs, nekünk minden okunk megvan rá, hogy azok legyünk.

Söge
este.veszprem@index.hu