Az első nap mindig furcsa. Az ember azt képzeli, hogy nehezen fog asszimilálódni a hétköznapok után, aztán persze baromi nagyot téved. Speciel én beleugrottam a lecsóba, koradélutáni sörök a szerkesztőség ideiglenes otthonának számító Incognito teraszán (köszönjük nekik ezúttal is), majd fröccsök a Nivegy-völgyi Borok Háza standjánál, majd újabb sörök (borra sör forevör), már nem is tudom hol, de ezzel célhoz is értem, hiszen beilleszkedtem.

Utcazenészek közül Sunroots volt az első kedvenc (UZ18 – tessék rájuk szavazni), hiába, a laza reggae a szívem csücske. Le is vettek a lábamról, pláne a Matisyahu feldolgozással, de volt még Bob Marley, Patrice és saját dalok is. Ezután Hannah Pearlbe botlottam, illetve a koncertjébe (a dobosába szó szerint). Klasszikus gitározós-éneklős lányka, Alanis Morrisette és Sheryl Crow nyomdokain, aranyosan, lelkesen, könnyedén. Stílusa abszolút a fesztiválunkhoz illik.

Az Óváros téri koncertekre a beilleszkedésem már túlzó is lett, így nézzék el nekem, ha hiányosak az emlékeim. Nehéz a fesztiváltudósító élete... A Hősök állítólag viccesek voltak, de én az Irie Maffiára érkeztem. Sajnos ezúttal sem volt teljes a felállás, a gyönyörű Mc Sena hálistennek most itt volt, de a zseniális trombitás, Barabás Lőrinc hiányzott. A koncert viszont nem okozott csalódást, frankón felpörgették a közönséget, a hangulatra semmi panasz nem lehetett. Mert milyen már az, amikor konzervatív városkánk patinás főterén több ezer ember üvölti együtt Mc Busával, hogy „Baszd fel a kéket!”? Megmondom én: gyönyörű.

Az Irie Mafia tehát tökéletes felvezető volt az ezután következő zenei orgazmushoz, hiszen a Bauchklang csodát tett a színpadon. Alapvetően gitárzenéhez szokott kollégáim ugyan nem osztják lelkesedésemet, de ők örege(bbe)k. Az öt osztrák srác nem mindennapi dolgokat művel a szájával (hagyjuk el a pornós asszociációkat), tökélyre fejlesztett beatbox technikával léptek túl zenei stílusokon, nyomva mindent, ami jó. Abszolút közönségsiker, nehéz lesz a fesztivál többi fellépőjének überelni mindezt, ha megengedik nekem ezt a végletekig szubjektív megnyilatkozást. A lényeg: ennél jobb fesztiválkezdést nem is kívánhattunk.

Fotósunk (gab) még köszönettel tartozik annak a srácnak, akinek a csaja csíkos pólóban volt, mert kedvesen helyet adott neki a nagyszerű képek elkészítéséhez.

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.