Városszerte megoszlanak a vélemények a Veszprém Aréna megnyitójáról, illetve annak „elérhetőségéről”. Kihasználva a világháló nyújtotta lehetőségeket, egy gyors közvélemény-kutatást tartottunk, melynek keretei között egyaránt megszólalnak azok is, akik részt vettek a rendezvénye(ke)n, és azok is, akik nem jutottak be.

Két kérdésre kértünk választ a kutatásban résztvevőktől, egyrészt arról faggattuk őket, hogy mi a véleményük a megnyitóünnepségről, illetve kíváncsiak voltunk arra is, hogyan jutottak jegyhez. Lássuk a válaszokat!

Pöci:
Nagyon tetszik a csarnok, bár én csak a meccsen voltam. Kellemes meglepetés volt, hogy sokkal igényesebben van megcsinálva, mint a celjei. Egyedüli negatívumként a nagyon sűrű szövésű, kapu mögötti hálót említeném, ez zavart kicsit, de úgy hallottam, kicserélik. A meccs kiváló volt, különösen a régi („öreg”) játékosokat volt jó látni, de előtte a kosaras bemutató is tetszett.

A megnyitó időpontjával már voltak gondjaim, hiszen pont akkor volt Utcazene fesztivál, ezért én (is) csak a meccset tervez(het)tem be. Bíztam benne, hogy valamelyik szurkesztársamtól kapok jegyet, ugyanis a jegyértékesítésnél nem lehettem jelen. Szerencsére tervem be is jött! :-)


Melegrák:
Felháborított, hogy a kézilabdacsapat régi bérleteseinek nem raktak félre jegyet a gálameccsre! Nem kéne azzal magyarázni, hogy az aréna rendezvénye volt, és nem a klubé, az egyesületnek kellett volna kérnie az Arénát, hogy igenis rakjanak félre jegyeket a szurkolóknak!

Pénteken – az első és egyetlen napon – kora délután mentem jegyért, és bunkó módon elhajtottak a pénztártól velem együtt még 7–8 embert. Tervezem egy tiltakozó egyenpóló nyomtattatását, és természetesen háttal-szurkolást „mocskos aréna!” rigmus kíséretében! Amúgy túltettem magam rajta, már jobban alszom…


Czinczás „cinyo” Dávid:
Először is nagyon örülök, hogy végre elkészült a várva várt új csarnok! Itt volt az ideje, mert ha jól emlékszem, 1992 óta épült-épülgetett! A háromnapos megnyitón mindenki megtalálhatta a neki megfelelő programot, és ami lényeges, hogy ingyen. Ingyen, de…

A jegyelosztást nagyon rosszul oldották meg!
1. Aki szemfüles volt. és nézegette a csarnok honlapját, könnyen lefoglalhatta a jegyeit. Jegyeit, mert többet adtak, mint 5db/fő!
2. Sorban állás. Oké, nagy a csarnok, meg minden, várják ki a sorukat, de itt (is) szintén 5 jegy/fő volt a kiadott mennyiség! Ez nagy hiba, mert mindenki – tisztelet a kivételnek – vitte a jegyet, valamikor azt sem tudva, hogy milyen rendezvényre kapta, csak legyen ingyenjegye. (Pl. Eladó: „Már csak Pásztor István búcsúmeccsére van jegy.” Vevő: – „Ki az a Pásztor István?” stb.) Szerintem ezért is volt a nagy felháborodás!

A rendezvényekről annyit, hogy én a szombatot vártam a legjobban, mert végre láthattam az új arénában a régi és jelenlegi nagyokat. Bulimeccs volt, de így volt jó! Jól szórakoztam, és alig várom, hogy élesben is láthassak meccseket. Szerencsére erre már nem kell sokat várni…

A „jegyszerzéssel” nehéz dolgom volt! A aréna weboldalát nem néztem kitartóan, a jegyosztásnál meg a soproni VOLT fesztiválon voltam (ez itt a reklám helye :-) ). Mint fent már írtam, nekem csak szombatra kellett jegy, mert az a nap szólt a kézilabdáról, sportról, meg amúgy is Utcazene fesztiválon ütöttük el az időt. :-)

Olvastam, hogy pillanatok alatt elfogytak a jegyek, de bíztam benne, hogy valahogy hozzájutok a szombati belépőhöz. Hála a barátoknak, megoldódott a jegyproblémám! (Itt is megköszönném nekik a segítséget.)


Egy félig görög:
Az előzmények kapcsán annyit mindenképpen szeretnék kiemelni, hogy a jegyszerzés valamilyen oknál fogva nem megfelelően működött. Nem volt igazán közzétéve, reklámozva, ráadásul – számos barátomtól hallva az eseményeket – a meghirdetett időpontban nem volt lehetőség a jegyvételre az Aréna pénztáránál! Mivel sajnos csak hétvégén vagyok Veszprémben, lehetséges, hogy nem jutott el hozzám minden információ, mindenesetre ezt az egészet sajnálatosnak tartottam, és szerintem hatékonyabban meg lehetett volna oldani.

Ilyen körülmények mellett már nem is reménykedtem abban, hogy jegyhez jutok, így arra készültem, hogy majd az első Aréna-beli meccs vagy egy edzés alkalmával nézem meg közelebbről az új létesítményünket. Végül mégis bejutottam a szombati gálameccsre, ahol jó hangulatban láttuk viszont a régi és új hősöket. Nagyon jó volt látni a ’92-es KEK győzteseket összecsapni a maiakkal, igazi csemegének számított. A hangulat lehetett volna jobb is, de szerintem idővel ez is kialakul: mindannyiunknak be kell még lakni a csarnokot.

Egy barátom jóvoltából jutottam jegyhez, pont amikor már teljesen feladtam. Csörgött a telefon, és az említett barátom egyik ismerőse ajánlotta fel a jegyeket a szombati napra. Itt is köszönöm a lehetőséget, bár jobb lett volna saját erőből hozzájutni.


Egy teljesen magyar:
Szerintem az Aréna megnyitó ceremóniája maga volt a bukta utca. A hozzá nem értés bizonyítványa. Szét kellett volna bontani a protokoll vendégeknek és a plebsznek szánt műsort. A kettőt összekutyulni bűn volt. Nem értettem, hogy minek verik nagydobra, hogy az egész városnak ott a helye, és ingyen, és a népnek, amikor a jegyek nagy részét jó előre szétosztották, a meghirdetett jegyárusítási tervet – miszerint majd a belvárosban is lehet jegyet kapni júliustól – nem tudták megvalósítani.

A jegykiadás napja és időpontja is nevetséges volt, jószerével a munkanélküliek és a szabin lévők tudtak jegyhez jutni, azok közül is azok, akik idejekorán kimentek az Arénához. (Hál’ Isten a párom épp szabin volt…) És ha már itt tartunk: ha 9-re hirdetik meg a jegypénztár nyitását, akkor az kilenc legyen, ne nyolc, ne fél tíz, hanem kilenc. A három nap közönsége megmutatta, hogy pont azok ültek a lelátókon, akiknek nem kellett volna. Az Experidance produkciója szenzációs volt, a közönség meg jó nagy csürhe, elkésett, szünetben nem talált be az ingyenpia mellől, a végén meg nem tapsolták meg a táncosokat, akiket a világ bármely pontján el lehetne adni azzal a produkcióval, amivel megtiszteltek minket.

A kézimeccsen is olyan csönd volt, hogy a légy zümmögését is lehetett hallani, pont azok nem tudtak elbúcsúzni Pásztortól, akiknek lett volna mit megköszönni. És a Boney M koncertről is azt mesélték, hogy csak ültek, mint a tyúkok. Valamint elszomorít az is, hogy biztos nem egy család van Veszprémben, akiknek ez az ingyenes ünnepség lett volna az egyetlen lehetőségük arra, hogy úgy „össz-családilag” elmenjenek, és részt vegyenek egy programon az Arénában. A VIP-esek pedig úgyis ott lesznek majd mindig, külön páholyban…


N. László:
Hogyan sikerült jegyhez jutni? A lehető legkorábban kimentem, és beálltam a csigázó sorba, feszülten várva, hogy vajon nekem jut-e még jegy.

Szerintem, ami hiba volt, az az, hogy ingyenes volt. Ha lett volna egy jelképes összeg, amit elkérnek, már nem fordult volna elő az, hogy minden nap csak félház van. Rengetegen felvették a jegyet, de nem jöttek el, vagy éppen – mivel ingyen volt – többet is felvettek, és nem is használták fel. Rossz érzés volt látni, hogy akinek már nem jutott jegy, az is kijött, hátha bemehetnek, hiszen nem volt teltház, mégse engedték be Őket.

A fúvósok nagyon jók voltak, és jó hangulat volt a meccseken is, nagyon tetszett az Experidance koncert és a Boney M – még szívesen hallgattam volna Őket tovább is. Fergeteges hangulatot csaptak. A többi program annyira nem volt érdekes, sokan ki is szédelegtek.


A. Éva:
Hogyan jutottam jegyhez? Egy kedves barátnőmtől kaptam ajándékba. Őszintén szólva, nem is tudom, hogy neki honnan volt. Valamiért nem kérdeztem, viszont az ő fanatikusságából adódóan simán el tudom képzelni, hogy már hajnalban kiment a jegyosztás helyszínére.

Épp azt beszélgettük barátnőmmel, hogy a szombati kézilabda meccs a fiúk ökörködésével sokkal izgalmasabbnak és humorosabbnak bizonyult, mint a vasárnap, amikor program-program hátán volt.

Persze a Boney M koncertet nem hagytuk ki. A mi korosztályunknak talán ez többet mond, mint a fiataloknak, így azt is meg tudom mondani, hogy ez a koncert azért messze volt az „eredeti”-től, de így is nagyon élveztük. Viszont az épület akusztikája nem pont tökéletes, a Boney M-nél annyira nem volt észrevehető az angol miatt, de Zsédából nem lehetett semmit érteni.