A város egyik központi részén található, sok szempontból ideális helyen. A gyalogosok számára fenntartott forgalmas Kossuth utca felől éppen úgy megközelíthető, mint az Óváros tér vagy a Lovassy gimnázium irányából. Két oldalról hasonló jelentőségű egységek védik. Az Incognito-Marica tengely központi eleme, amit ha Veszprém szívének ugyan nem is lehet nevezni, de a város gyomrának talán annál inkább.

Ennek az írásnak leginkább az egység kerthelyiség, terasz jellegét kellene bemutatnia, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, talán nem felesleges áradozni erről a szerencsés elhelyezkedésről, ami az objektumnak jutott. A Sörpince maga, azt gondolom, hogy egyébként is ott van a város öt legfontosabb dolga között. Az utcazene, az állatkert, a húszas után Veszprémről nekem még a Sörpince meg az ő kerthelyisége ugrik be.

Kezdjük a nappalokkal! Délután, kora este igazán hangulatosan el lehet üldögélni az árnyékos napernyők alatt, melyeket egy ugyancsak hangulatos fenyő vigyáz a nagyobb biztonság és kényelem kedvéért, feltéve természetesen, ha nem az egyébként szintén csábító pincerészben helyezkedtünk el. Így nyár környékén nyilván hiba lenne ott benn leülni, de nem szabad alábecsülni a hely az időjárás viszontagságaitól óvó jellegét sem.

Maradjunk egyelőre a napfénynél, s a hely szelleménél, tehát ide nekünk gyorsan egy jó korsó sört! A sör természetesen kitűnő, csinos pultoslányok cepelik karcsú kis kezeikben, s ha igazán szomjasak vagyunk, azt sem veszik rossz néven, ha nem bírjuk ki a helyünkön, míg megkapnánk hűsítő nedűinket, hanem türelmetlenül lerohanjuk őket, s a pultjuknál adjuk elő kívánságainkat. Készségük felől kezeskedem.

Ha minden megvan, akkor nyugodtam hátradőlhetünk műanyag szálakkal átszőtt szép emlékű alumínium karosszékeinkben, és elkezdhetjük áldozattételünket a finomságok oltárán. Elsősorban – szintén szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően – a fő látványosságot a szemünk előtt elvonuló női hordák jelentik, melyekből akad bőven itt Veszprémben. Aztán ott vannak a viccesebbnél viccesebb emberek, a város arany- és tört arany ifjai, akik egyébként a hely egyik legfőbb hangulatát adják.

Ahogy a neve is mutatja, fröccsözni annyira nem igazán lehet itt. Úgyhogy akik ez idő tájt ebbéli szenvedélyeiknek szeretnének hódolni, bár kérhetnek palackos borokat, de azt gondolom, hogy ehhez nem ez az ideális helyszín. Van annyira mozgalmas, hogy kizökkentse a borozók nyugalmát, de semmiképpen sem annyira lendületes, hogy ne lehessen nyugodtan élvezni a gigáinkon átcsobogó árpa levét.

Ha estére is szeretnénk asztalt magunknak az épületen kívül, akkor célszerű délutáni ülőhelyeinket nem átadni, ugyanis este nyolc után szinte lehetetlen a kinti asztaloknál leülni. Amire mindenképpen érdemes vigyázni, hogy bizonyos mennyiségű sörök elfogyasztása után kis kerek söralátéteink viszonylag ingatagnak minősülhetnek, amik nem feltétlenül testi épségünket veszélyeztethetik.

Ilyen körülmények között talán nem véletlen, hogy nem annyira kívánkozunk el Gizella udvarának óvó öléből. Ha már menni kell, előtte azért még mindenképpen kérjünk magunknak újabb korsó söröket, s ha elidőztünk a naplementében, és nem akad ennél jobb dolgunk, akkor feltétlenül várjuk meg annak feljövetelét is, mert jó itt!