Elérkeztünk a negyedik felvonáshoz a teraszos ügy-kontrollunkban. Végezetül bemutatom Önöknek a Gizella udvarban található Incognito Kávézót, amely jellegzetes szokásaival, hangulatával és zenei ízlésével rabul ejti a vendégeket.

Meleg nyári napokon nincs is jobb annál, mikor munka után kiülhetek egy teraszra a város szívében, távol az autók robajától, és nyugiban megihatok egy jó hideg sört. Hogy ezt miért pont az Incognito teraszán teszem, magam sem tudom, egyszer véletlen megismertem, aztán megszerettem.

Első látogatásom alkalmával randin voltam, mikor is egy csinos fiatalember megmutatta az Incognitot. Rögvest beleszerettem a helybe. Menekülve a havazás elől, betértünk, elbújtunk – vagy inkább csak meghúzódtunk – a belső helyiségben, ahol aztán hangulatvilágítás, andalító zene és forró csoki várt minket. Kell ennél több?

Szerelem első látásra érzésem volt. A későbbiekben teljesen odaszoktattam a társaságot, minden pénteki alapozás ott kezdődött, és sokszor ott is végződött, olyan jól éreztük magunkat. Hiszen ott igazán jókat tudtunk beszélgetni, zene mellett, igényes helyen. A pincérnők mindig jó kedélyűek, kedvesek és mosolygósak.

És aztán beköszöntött a nyár! Elkészült a terasz, nagy örömünkre. Mint már olvastam, a teraszos ügykontrollokban szó esett a nemdohányzókról is, hiszen lassan már Ők vannak kevesebben egy társaságban. Sokáig ez nálunk is probléma volt, hiszen Inco kedves, aranyos és családias, de ebből adódóan túl füstös is, és ez nagyon kellemetlen tud lenni annak, aki nem dohányzik. Viszont a terasz ezt is megoldotta (idén télre pedig már lesz külön nemdohányzó részlege is).

Társasággal a nagy beszélgetések, iszogatások paradicsoma ez a hely télen-nyáron. Az EB ideje alatt pl. kineveztük „Menedéknek” – azok számára akik nem nézték a bajnokságot. Esténként nem is lehetett mást látni a teraszon, mint trécselő hölgyek tömkelegét. Egyik ilyen este összejött a társaság egy sörre meccs előtt, és végül úgy elszaladt az idő, a teraszon pedig olyan jó idő és hangulat volt, hogy nem tudtuk otthagyni. Így interneten rákerestünk az élő adásra, és a főbb eseményeknél mindenki odakapta a fejét a monitorhoz. Az Inco terasza mintha mágneses erővel bírna, ha egyszer oda leül az ember, nem egy hamar kel fel, mindig jön egy ismerős, akivel aztán hosszasan lehet beszélgetni, és közben figyelni a Gizella udvar eseményeit.

Egyedül akarsz lenni? Azt is lehet. Kiülni a napsütötte teraszra, és olvasni az aktuális izgi könyvedet, vagy a HVG új számát, de ha olyanod van, hogy ahhoz is fáradt vagy, hogy olvass, olyankor én csak hallgatom a zenét, és bámulom az éppen arra sétáló embereket, közben iszogatva a jól kiérdemelt söröcskémet. Ilyenkor akaratlanul is hallom a szomszédos asztalnál ülőket. Nemegyszer komoly üzleti megbeszélésnek voltam fültanúja, szóval az Incognitoban még ilyet is tudsz. Szeretek elmerülni a gondolataimban egy ital mellett, amire a terasz nagyon alkalmas.

Amit hiányolni szoktak azok a vendégek – akik órák hossz képesek beszélgetni –, az a kaja. Mivel ez kávézó, így igazából nem kell, hogy legyen, de tényleg, mivel rengeteg időd el lehet tölteni egy ilyen helyen, nem lenne baj, ha lenne. Viszont azért van melegszendvics, szóval éhen nem vész senki.

Nagyon szeretem Veszprémben azt, hogy sok kiülős hely van a belvárosban, és hogy ezeknek a száma évről évre növekszik. Szívből remélem, hogy meghoztam a kedvét a kedves Olvasónak ahhoz, hogy legközelebb, ha a Gizella udvar felé jár, megigyon egy csésze kávét az Incognitoban.

Kitti