Történt egyszer, hogy jó Ányos Pál - amúgy jóravaló pálos szerzet - Veszprémbe vetődött, hogy felgyógyuljon amúgy jelentéktelen bajából - A. D. 1784-ben. Minthogy a huszonnyolcadikat is alig taposta, meg aztán a múzsák is gyakran kopogtattak nála, bizton számíthatott rá, hogy az égiek akár krisztiánusok, akár antikok, hosszú esztendőket juttatnak neki a franciskánus szolgálatban és a rímfaragásban...
Lelkük rajta, nem így lett, és szegény pára még a harmadik X bekövetkezte előtt visszaadta lelkét Urának egy veszprémi klastromban.