Határainkon túlról is érkeztek hallgatók a Pannon Egyetem ezévi utolsó nyílt napjára Veszprémbe, több mint ötszázan tették meg az első jó lépést.

Sohasem értettem, miért annyira jó mű Golding A legyek ura című regénye, hogy boldog- boldogtalan színpadra próbálja álmodni. Már – az egyébként valóban látványos – filmes feldolgozásáról sem értem, miért érezték szükségét az alkotók, hogy celluloidra rögzítsék. Persze az ő dolguk, az enyém meg, hogy fanyalogjak. De kérdem én, nincs a magyar s a világirodalomnak számos más műve, mely ezerszer inkább megérné a feldolgozást, mint ez az alkotás?

A Veszprémi Kézilabda Fan Club a tegnapi mérkőzés után megkereste Herbert Gábort, Fazekas Nándort és Iváncsik Gergőt is telefonon, akik értékelték az eredményt. Érdekességképpen Lantos Gábor gondolatai – „egy lócán ülünk, mint majom a köszörűkövön. Ha magyar szövetség így merne rendezni, az EHF üvöltése idáig hallatszana” – is olvashatók az oldalon. Ha kíváncsiak minderre, kattintsanak ide !

Komolyan elgondolkodtam hétfőn, hogy mi a baj a vidéki színházi kultúrával. Úgyis a magyar kultúra napja van ma, mikor ezt írom, így a kérdés fokozottan aktuális. Miért érez az ember félelmetes távolságot főváros és vidék között ebben a tekintetben (is)? A pesti közönség ennyivel szofisztikáltabb, mint mi, vagy a művészek bénábbak, akik nekünk jutottak? Egyikben sem hiszek, bár mindkét burkolt állítás hordozhat valamit az igazságból…