A neves táncművész, az írás címéül szolgáló kifejezéssel hárította el többször is beszélgetési szándékomat. Ezért aztán az éj leple alatt - akkor még ő sem próbál - követtem kiszemelt áldozatomat az első kocsmáig, és az asztal mellett hosszan beszélgettünk a BOLREO-ról, a táncról, a rendezésről.

INDEX: Miért épp a BOLERO?!

K.GY.: Az egész úgy indult, hogy amikor létre jött a Pannon Várszínház, felmerült, hogy valamit folytatni kéne abból, amit mi a Vándorfi Lacival Veszprémi Táncműhely néven műveltünk, a Petőfi Színházban töltött kilenc év alatt. Úgy gondoltam, hogy egy fiatal kezdeményezésnél nem utolsó szempont, ha egy olyan dolgot viszünk színre, ami önmagában is érdeklődésre tarthat számot, mert közismert. Ezért választottuk a Bolero-t. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy évek óta foglalkoztat a gondolat, hogy ezt hogyan állítsam színpadra. Elsősorban a hely adottságait vettük figyelembe a darabválasztásnál, hiszen itt csak kamaraszínházi előadásokat lehet tartani.

INDEX: A teljes zenemű időtartama, kb. 15 perc. Hogyan lesz ebből egy egész estés előadás?

K.GY.: Sokáig kétszemélyes darabon gondolkodtam, majd teljesen váratlan események felborították az alapkoncepciót. Véletlen belebotlottam a Vukán-féle feldolgozásba; majd egy beszélgetésen felmerült, hogy a két szereplő alteregója is jelenjen meg a színen; később a barátaimtól kapott hanglemezeken olyan felvételekre lettem figyelmes, melyek szervesen illeszkedhetnének az elképzeléseimbe. Így került bele az előadásba a Grencsó Pista és a Quimby együttes zenéje. Ez volt a kezdet.

INDEX: Az előadásban szembetűnően testre szabottak a mozgások. Figyelembe vette a táncosok észrevételeit?

K.GY.: Természetesen. Az első megbeszélésen elmondtam nekik, hogy mindegyikőjüket partnernek és koreográfusnak egyaránt tekintem. Annyira, hogy Vámos Vera a szólótáncai jelentős részét maga koreografálta, a tangót pedig én is tőluk tanultam. Továbbgondoltam az általuk kitalált mozdulatokat, ami fordítva is igaz, rengeteget segítettek nekem. Ez a viszony az egész próbafolyamat alatt termékenyen működött, holott hasonló módszerek a színházi világban gyakran csődöt mondanak. Most négy teljesen különböző ember, négyféle múlttal egyet akart. Jó munka volt.

INDEX: Ön a legendás Győri Balett szólótáncosa volt. Annak a formációnak a sikerei miben rejlettek?

K.GY.: A mestereinkben. Elsősorban Lőrincz mesterben, később pedig Markó Ivánban. Mindkettőjüket megtagadtuk ahányszor csak lehetett, felülbíráltuk, elhagytuk őket, de mindig, újra és újra visszatértünk hozzájuk. Ez a két ember a titka azoknak a táncosoknak, akik abban a bizonyos évfolyamban végeztek és a Győri Balett kezdőcsapatát alkották.

INDEX: Akkor miért távozott ebből az együttesből?

K.GY.: Valóban én voltam az első dezertőr, de nem volt vita és nem volt veszekedés. Menni akartam, mert elég volt, a Markó pedig nem tartott vissza. Ha akkor marasztal, maradtam volna, de nem tette. 15 év szünet következett, aztán két és fél évvel ezelőtt megcsörrent a telefonom és a vonal túlsó végén azt mondta egy pali: „-Szia Gyuri, Markó Iván vagyok. Színpadra állítom a József és testvéreit. Szeretném, ha Putifár szerepét te táncolnád. Jössz?” Nem kérdeztem semmit, azonnal igent mondtam. A mai napig úgy élem meg, hogy ez az előadás életem egyik kedves színfoltja és egy nagyon fontos előadói állomása. Nagyon jó szerepet kreált nekem és rálátással újra éltem a fiatalságomat.

INDEX: Ezen kívül mivel foglalkozik mióta elment Veszprémből?

K.GY.: Nem mentem el Veszprémből, Veszprém ment el belőlem, de a végeredmény ugyanaz. Én egy korszerűtlen alak vagyok, nem foglalkozom önmenedzseléssel, nem is értek hozzá. Valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy ha valahonnan elmentem, nem kellett senkihez se bekopognom, hogy adjon valami munkát. Erre nem vagyok büszke, mert ez egy elmaradott állapot, de az életben olyan rohadt szerencsém volt, hogy mindig kellettem valahova. Ebben a színházi évadban megrendezhettem Miskolcon a Jézus Krisztus Szupersztárt, Nyíregyházán színpadra állíthattam a Dzsungel könyvét. Mindkét darabot úgy ismerem, mint a tenyeremet és mindkettőt nagy sikerrel mutattuk be anno Veszprémben is. Dolgoztam Pécsett és május végén a Pannon Várszínház szervezésében, a Petőfi Színház épületében újra megrendezzük „A Tánc fesztiváljá”-t.

JANEK