Harmadszor látogatott Magyarországra a rockzene egyik csodacsapata, a Dream Theater. A lassan tizenöt éve nyomuló new york-i társaság eddig hat stúdió és négy koncertalbummal gazdagította a rock történetét. Igen, gazdagította, mert a heavy metal alapokon nyugvó progresszív rockzenéjük rendkívüli élmény az igényes zenerajongóknak.

Néhány hónapja jelent meg legújabb stúdió albumuk, a Six Degrees Of Inner Turbulence című dupla CD, amelynek promociós turnéja alkalmából látogattak el a Budapestre a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadára. Rockbandáktól teljesen szokatlanul a jegyen meghirdetett nyolc órás kezdéshez képest mindössze hét perccel később a zenekar a színpadon volt, és megkezdte programját. A műsor gerincét természetesen az új lemez adta, de azért felidézték korábbi albumaik (Images And Words, Awake, Scenes From The Memory) legjobb pillanatait is.

A Dream Theater nem show – zenekar. Tagjai nem rohangálnak fel-alá a színpadon, (bár Mike Portnoy dobos előszeretettel bohóckodik a közönségnek) nem viselnek extrém jelmezeket. Csak zenélnek. Azt viszont olyan szinten, hogy méltán egy lapon lehet őket emlegetni a rock aranykorában játszó csapatokkal. John Petrucci hihetetlen gitár, vagy Jordan Rudess virtuóz billentyűs futamai, Mike Portnoy rendkívül összetett dobolása, John Myung alakításai a hathúros basszusgitáron, James Labrie magas, erős hangja az idősebb kollégákat is elismerésre készteti: néhány éve együtt turnéztak a Deep Purple-lel és az Emerson Lake and Palmerrel, de játszott velük Steve Howe a Yes gitáros legendája, vagy a King Crimson basszusgitáros mágusa Tony Levin is. Ez az elismerés kölcsönös, hiszen a Dream Theater gyakran felidézi koncertjein a kultikus bandák dalait.

Nem lehet a zenéjükre csápolni sem. Bár kemény, dinamikus muzsikát játszanak, a dalok gyakori ütemváltásai, bonyolult ritmusai nem teszik a közönségnek lehetővé, hogy a rockkoncertek egyik alap rituáléját gyakorolják.

Száz perc fantasztikus játék után azt hittük, vége. James Labrie azonban csak egy kis türelmet kért a közönségtől. Negyed óra szünet után folytatták. Következett az új lemez címadó szerzeménye, amely egy negyven perces, nyolc tételes mű. A Dream Theater soha nem a kereskedelmi rádiók számára gyártotta a slágereket. A pályafutásuk során nem ez az egyetlen hosszabb mű. Leírhatatlan volt a hatása a közönségre. A végére még hagytak néhány régi legendás szerzeményt. Három óra játék után köszöntek el.

A koncert egyetlen negatívuma a hangzás tökéletlensége volt. Bizony sok esetben nem lehetett hallani a billentyűs játékot, vagy James Labrie énekét. Mindez persze nem befolyásolta azt a tényt, hogy a Dream Theater felejthetetlen zenei élmény nyújtott a Petőfi Csarnok közönsége számára.