A jó durva életbe!

- Kérdezz Brádör, vagy mindjárt hátba szúrlak! -

Hogy a kutya meg a mája! Hogy a macska rúgja meg! Mingyᒠátmegyek Nádasdy Ádámba, oszt’ jól helyre teszem a népet – grammatikailag, ha még egyszer kiírják a távadó kézi készülék berendezésre, hogy azt mondja: „Ki lesz a negyedik!”

South Park szindrómában szenvedve pislogok, mert nem tudom, hogy most vagy én vagyok hülye, vagy a világ hülye! Ugyanis nem ismerek ki nevű tárgyat, élőlényt, pláne embert, akinek esetleg nemecsek ernő módjára írnák a nevét! (gy.k. Nádasdy Ádám után szabadon: mivel a mondatvégi felkiáltójel a ki szócskát a fentebb említett funkciók egyikének betöltésére predesztinálná.) Ja, hogy ez egy kérdő mondat akar lenni? Miért nem ezzel kezdik?!?

Tisztelt képtávadó sugárzó állomások tessenek szíveskedni az ilyen típusú mondatoknál kérdőjelet alkalmazni, mert ez már nem az első eset volt! Még hajdanán – kinek a testvére, nem tudom – Brádör „kérdezett” hasonlóan: „Mit szeretnél, ki vigye el a 16 milliót!” Most meg már az exponenciálisan csökkenő IQ-szintes villások is kezdik, ráadásul film közben...

Ez mindennek a teteje! Kérem változtassanak, mert különben kettes számrendszerbeli szempárásodásban és ezt követő zokogógörcsben leszek kénytelen kitörni, mivel hirtelenjében nyelvőr és nyelvhelyesség védelmező nézetek vallásába kezdek!

Véreim, magyarok! Védjük meg a kérdőjelet felnövekvő dzsenerésönünk érdekében! Tanítsuk meg nekik, hogy az uniJÓ-ban is tudjanak kérdezni, ne csak felkiáltani, felszólítani, parancsolgatni, hogy tejet vodkával! Úgyse tudnak már óhajtani, csak bökölődnek, szurkálódnak 11 évesen is! 11 évesen…

Kellene valamit tenni, az egy egyszer hót sicher

Rovat: