Viszonylag sikeresnek mondható évadot zárt a Veszprémi Petőfi Színház. Arra kértük Kolti Helga igazgatónőt, hogy legyen segítségünkre az évad értékelésében.

Index: – A 2002/2003-as évadban a Színház mely sikerére a legbüszkébb, illetve mi az, amin véleménye szerint leginkább változtatni kell a jövőben?

K. H.: – Kiss Csaba Hazatérés Dániába című művével kezdeném – annál is inkább, mivel ez volt az évadnyitó előadás, ősbemutató, magyar darab. Ezzel az előadással először szerepelt a Veszprémi Petőfi Színház az Országos Színházi Találkozó versenyprogramjában, amivel mind szakmai, mind közönségsikert aratott. Ugyancsak komoly, hazai és nemzetközi szakmai sikert ért el Goldoni A komédiaszínház című darabja Anca Bradu rendezőnő színpadra állításában. Ennek az előadásnak a legnagyobb sikere egyébként az volt, hogy meghívást kapott egy nemzetközi színházi fesztiválra Nagyszebenbe, amelyre eddig még magyar előadás nem jutott el – egy sajnálatos betegség miatt azonban mi sem jutottunk el odáig.
A közönség visszajelzései alapján ugyanígy nagyon nagy sikernek élem meg A kölyök című musicalt, Az anconai szerelmesek fogadtatását, a gyerekdarabok közül a Csizmás kandúrt, valamint a Játékszínben bemutatásra került És Rómeó és Júlia… című produkciónkat.
Emellett persze a kételyeket vagy kudarcokat is számba kell venni. A komédiaszínházhoz fűződik a közönség részéről leginkább bukásnak ítélhető helyzet, mivel sokszor szinte üres nézőtér előtt kellett a darabot játszanunk. Ebből persze levontuk a megfelelő következtetéseket, hiszen ezt a fajta színházi nyelvet, ábrázolásmódot a hazai közönség – és ezen belül a veszprémi közönség – egy kicsit idegennek érezte magától. Ha ez a produkció egy budapesti színházban, mondjuk a Merlinben, vagy a Bárkában kerül bemutatásra, nyilván egész más fogadtatása lett volna, nálunk viszont csaknem a közönség elveszítéséhez vezetett. Hasonló módon idegenítette el a publikumot a szintén külföldi rendező által színpadra vitt Faust a Játékszínben. Ez a két darab váltotta ki a legszélsőségesebb visszhangot, illetve szakmai bukásnak értékelhető a Diderot, a libertinus című, szintén a Játékszínben bemutatott előadásunk.

Index: – Ebben az évadban a szakmai és a közönségsiker nem minden esetben jelentkezett egyszerre. Mit érez fontosabbnak, a közönség kiszolgálását, vagy a szakmai nívó megcélzását, és ezzel mintegy a közönség ízlésének formálását?

K. H.: – Nézze, én azt gondolom, hogy a helyes arányt kell tudni megtalálni. A másik pedig, hogy nem lehet ajtóstul rontani a házba. Úgy érzem, ha helyesen eltaláljuk a súlypontokat; ha a Játékszínbe csoportosítjuk a rétegigényt kielégítő produkciókat, ha egy művészeti áttörést gondosabban, évek alatt készítünk elő, ha közös szándékokkal rendelkező, biztos munkatársakat tudhatunk magunk mögött, akkor az ön által említett nevelés, ízlésformálás célját érheti. Nem egyik napról a másikra, hanem hosszú, állhatatos, kitartó úton.

Index: – Az előző évadban sikeres együttműködésnek volt tekinthető a Kiss Csabával folytatott közös munka. A június 14-i Naplóból tudhattuk meg, hogy ez a munka a következő évadban nem folytatódik. Miért szakad meg ez a kooperáció?

K. H.: – Először is elmondanám, nagyon sajnálom, hogy Kiss Csaba az említett cikkben indulataitól vezérelve elhamarkodottan alkotott ítéletet. Ahhoz, hogy a körülményeket megérthessék, be kell avassam az olvasókat abba, hogy hogyan történik egy évad műsortervének kialakítása. Körülbelül öt-hatszor annyi ajánlatot kapunk, mint amennyi az éves programtervbe befér. Ezekből kell az éppen adott helyzetnek megfelelően – a gazdasági helyzet, a közönség elvárásai, a társulat összetétele, a vezetés művészetpolitikája és millió egyéb tényező alapján – a lehető legjobbat kiválasztani. Kiss Csaba arról felejtkezett meg, hogy nálunk éppen egy társulatépítés van folyamatban. Amikor először – feltételes módban – szóba került az ő ajánlata, azt mondtam neki, hogy a darabválasztás tetszik, a Játékszín műsortervébe beférhet, gazdaságilag kimondottan jó, ha egy budapesti együttműködő partner is van. A darab azért is szerencsésnek tűnt, mivel komoly alap lehetett volna egy fiatal, tehetséges művésznő leszerződtetéséhez, akivel ekkor tárgyalásban voltunk. Sajnos eközben az Anconai szerelmesek próbaidőszakának nehézségei olyan ellenérzéseket váltottak ki a társulatból Gáti Oszkárral kapcsolatban – aki a darab férfi főszereplője lett volna – , ami jelezte, hogy a vele való további együttműködés a társulati összhangot is veszélyeztetheti. Mivel időközben a Parti Nórával folytatott tárgyalások is kudarcot vallottak, a darab műsorra tűzése gyakorlatilag okafogyottá vált. Ezt egyébként a művészeti tanács állásfoglalása is jelezte, mivel a Színház és a társulat szempontjából ők is több negatív tényezőt éreztek a darab műsorra kerülésével kapcsolatban. Mindezt Kiss Csabának is igyekeztem objektívan elmagyarázni, ám sajnos nyilatkozatában ezek az információk nem jelentek meg. Nekem viszont, mint felelős vezetőnek, mindenekelőtt a társulat érdekeit kell néznem.

Index: – A társulat a pécsi Színházi Találkozón is részt vett. Milyen élményekkel tértek haza, hogy sikerült az ottani szereplés?

K. H.: – Nagyon-nagyon büszke vagyok, és nagyon boldog. Büszke vagyok a társulatra, a produkció minden résztvevőjére. A műszakra különösen. Büszke vagyok, hogy a szakma elismert, prominens képviselői közül többen az utcán állítottak meg, és gratuláltak az előadáshoz. Olyan mondatokat hallottam, hogy ritkán látni ennyi jó színészt egy társulaton belül, hogy nem is tudtak emberekről, akik ilyen nagyszerű színészek, és vidéken működnek, alkotnak. Ilyen és hasonló mondatok mind a művészek, mind a kritikusok részéről elhangzottak. De a legcsodálatosabb az a taps, a bravózás, az éljenzés, a szűnni nem akaró viharos tombolás volt, ami az előadást követte. Sokak szerint – akik minden darabot láttak a fesztiválon – ez volt a legnagyobb közönségsiker. Ezt nagyon köszönöm az egész társulatnak, és azért emeltem ki külön a műszakot, hiszen ők készítették elő ezt a sikert, volt olyan dolgozónk, aki huszonnégy órás szolgálatot teljesített az előadás előtt és után. Úgyhogy ez egy csodálatos csapat…