Kiakasztott. Szó szerint. Nem tudom, miért csinálja. Nem is érdekel igazándiból… Velem nem csinálhat ilyet! Még csak első nap és kész, kiakasztott. Björn Again alatt még csak-csak rendes volt és kizárólag szemezgetett velem, de aztán…

Elrontotta az estét. Nem lehetett szabadtéri koncertre menni. Nem lehetett fedett helyszínes koncertre menni (pontosabban eljutni…). Nem lehetett futni, rohanni, szaladgálni vagy egyszerűen: csupán normálisan sétafikálni sem. Hihetetlen! Na jó, azért a hazai pályát meg lehetett nézni: az Easy Life Natural rendesen nyomta, nem volt benne hiba. A Toy Division alatt azonban már hirtelen és kifejezetten szemét volt.

Jól van, 2-3-szor megbocsátok. Játszhat velem, csinálhat úgy, mintha, aztán mégsem… lehet bátortalan, anyám asszony katonája… de nem ennyiszer… Meg összeszedhetné magát már végre, mert véges a dolog. Mármint nem várok rá örök életemben, egyszer kiadhatná magát és kész. Nem egy nagy dolog… De nem lehet ezt vég nélkül csinálni… pláne egy nővel… Egyszer vége van a türelemnek, a kitartásnak…

Este aztán hazavittem… legalábbis másnap kiderült: hazavittem, mert hogy itt nem volt késő este már, az tuti. De lehet, hogy ő vitt haza engem… nem tudom, de nem is érdekel… hiába, az eső (is) velünk (pontosabban sajnos úgy néz ki, hogy velem) van!