Ha nincs rendszerváltozás, dr. Polinszky András talán sohasem fedezi fel magában a vállalkozó szellemű üzletembert. Tizenkét éven át volt egyetemi oktató, műszaki doktorátust, állami nyelvvizsgát védett illetve szerzett meg. A 80-as évek közepén ösztöndíjas a nyugatnémet Karlsruhei Egyetemen. Mivel sohasem elégítette ki teljesen az egyetemi oktató- és kutatómunka, mihelyt lehetett, mellékesen vállalkozott is.

A német nyelvű tolmácsolást kezdetben még mellékállásban a cukoripar követte. A Pannonker szállítója lett, a 25 kilogrammos cukroszsákokat sem restellte cipelni a többdiplomás, doktorátussal rendelkező már nem igazán fiatal ember. Kellett a korábbinál nagyobb jövedelem a háromgyermekes családapának, hiszen vállalkozni akart feleségével, dr. Ronyecz Teodórával együtt, aki szintén vegyészmérnök. Cukorraktárra volt szükség, ezért bankkölcsönnel az ÉPSZÖV épületeit egyik üzlettársával (Vértesi Ervin) együtt megvásárolta Kádárta szélén. Ezzel az ingatlancsoporttal alapozták meg a Chemconsul Műszaki-Kereskedelmi Szolgáltató Kft. működését, kiegyensúlyozott fejlődését, amelynek 1991 óta ügyvezető igazgatója és feleségével közösen tulajdonosa. Az egyetemi karrier helyett a vállalkozóit választotta. Az iratokkal zsúfolt dolgozószobában a Pikkopen nyílászáró üzem megtekintése után beszélgetünk a sikeres vállalkozóval.

Német alapanyag és technológia

– Néhány év alatt fogalommá vált a Pikkopen műanyag nyílászáró, melyet az ön üzemében gyártanak. Mi a titka a megbízható minőségű ajtóknak, ablakoknak, amelyek jól zárnak és nem engedik a lakásba a hideg levegőt?
– Öt évvel ezelőtt, rábeszélésre vállaltam a nyílászárók gyártását. A szomszéd telepen felszámolás alá került egy ilyen profilú üzem. Az ott dolgozók vettek rá, hogy erre is vállalkozzam. Német kapcsolataim révén a berlini KBE profil gyártó céggel kötöttem szerződést elsőként Magyarországon. Az ajtók, ablakok vasalatai, műanyag profilja és a technológia német.
– Honnan volt a beruházásra pénze?
– A raktárépületeket is bankkölcsönnel tudtuk megvásárolni. A Magyar Külkereskedelmi Bank, valamint a CIB Bank elfogadta az üzleti tervünket. Tartozásainkat pontosan törlesztettük. Az újabb kölcsönigényünket is pozitívan bírálták el. Különösen Katona Gabriellának köszönhetünk sokat. A nyílászáró termelés profitjából gond nélkül törlesztettük adósságainkat.
– Kik vásárolják a Pikkopen ajtókat, ablakokat?
– A budapesti Középületépítő Rt. és a zalaegerszegi Hoffmann Rt., valamint az igényesebb, tehetős hazai egyéni vásárlók, főleg a Balaton térségében és az országban építkező németek, akik a saját anyagaikban és technológiájukban bíznak. Náluk rangos márkanév a nyugat-berlini KBE. Külföldre Ausztriába is szállítunk. Cégünk ISO minősítéssel rendelkezik, EU-kompatibilis, a csatlakozásunk után is exportálhatunk.
– Ebben a viszonylag kis üzemben mekkora az éves árbevétel?
– Átlagosan évente 160 millió forint, amelyből tisztes nyereséget könyvelhetünk el. A múlt év ennél jobbra sikerült, és a mostani eredmények is bíztatóak.

Folyamatos fejlesztés

– Milyen módon fejlesztik az üzemet? A jobb gépeket pályázatok útján, a nyereségből, vagy kölcsönökkel vásárolják meg?
– Több pályázatot nyertünk már a lakások felújítására. A Széchenyi Energiatakarékossági Program keretében Veszprémben egy társasház felújításához 1,5 millió visszanemtérítendő támogatást, míg közbeszerzésen egy 30 milliós munkát nyertünk el Győrben. A megnövekedett mennyiségi és minőségi igények kielégítésére – úgymint a 3 légkamrás rendszer 5 kamrásra történő átváltása, amely lényegesen jobb hőszigetelő – további pályázatok szükségesek. Szeretnék egy CNC automata sarok-tisztító robotgépet is vásárolni, mely felismeri a különböző profilokat, és így kézi megmunkálás nélkül automatikusan megtisztítja a hegesztési felületeket. Ez a gép hazánkban még szinte ismeretlen, nyugaton sem igazán elterjedt.
– A fejlesztés üzletfilozófiája része?
– A nyereséget visszaforgatjuk. Az állandó fejlesztéssel a versenyhelyzetet javítjuk. Az adott szó, a korrektség, a határidő betartása, a minőségi munkavégzés alapvető követelmény nálunk.
– A CIBA bérel Önöktől egy hatalmas raktárt. Úgy tudom, hogy kinőtte ez a cukoriparnak segédanyagokat szállító cég. Terveznek bővítést?
– Igen, új raktárt építünk kifejezetten a CIBA számára.
– Valamikor itt, a kádártai telepen vámudvar is volt. Most a Házgyári úton van, amelyet a felesége, Teodóra vezet. Az EU-csatlakozás után is szükség lesz rá?
– A kisebb vámudvarok sajnos megszűnnek. Teodóra az újonnan épülő raktár logisztikai tevékenységét irányítja majd.

A Pikkopen márkanév eredete

– A Polinszky név az országban mindenütt, de különösen Veszprémben jól cseng: az Ön édesapja dr. Polinszky Károly akadémikus, a Veszprémi Egyetem elődjének az alapító rektora. Pályája csúcsán oktatási miniszter is volt. Milyen útravalót kapott tőle üzletemberként?
Dr. Polinszky András válasz helyett egy 1997. március 15-re keltezett dokumentumot adott át édesapja aláírásával. Ebből kiderül, hogy 1945-ben az apja által alapított „Pikk Vegyiüzem” jogfolytonos cégének ismeri el András fia vállalkozását. Nem nehéz rájönni, a Pikk-ből ered a Pikkopen márkanév.
– Amikor édesapám jogokat átruházó írását olvasom, a következő két mondatát mindig megkönnyezem: „Becsüld meg az alkotó munkát és soha ne törekedj tisztességtelen haszon szerzésére. Remélem, hogy még sok örömet és dicsőséget fogsz szerezni nemcsak családodnak, hanem a magyar névnek is.” Intelme mélyen belém ivódott.
– Befejezésül: milyen társadalmi vállalásai vannak?
– A Gyulafirárót – kádártai Sportegyesület elnöke, a Kommunális Rt. igazgató tanácsának tagja vagyok. A Pikk teniszcsapat, amelynek alapítója, megbízott kapitánya és aktív játékosa vagyok, most került fel a Veszprém megyei I. osztályú bajnokság felsőházába. Támogatom a Bébi Koraszülött Mentő Alapítvány révén a megyei kórház intenzív gyerekosztályát és a Megalit Kutató Alapítványt. Szeretek jót tenni. Ebben is az édesapám a példaképem. A rendszerváltozás után derült ki, hogy a Szovjetunióba hurcolt veszprémi egyetemisták szabadulásáért beadványok sorával harcolt. A meghurcolt diákok – a felsőbbség nyomása ellenére – elvégezhették a Vegyipari Egyetemet az ő rektorsága idején. Apám veszprémi díszpolgári címét az Antall-kormány idején erősítették meg. A vár Pantheonjában emléktáblát helyeztek el tiszteletére, az egyetemen Polinszky-teremmel tisztelték meg. Ha a Pikk vegyiüzemet 1948-ban nem államosítják, valószínű, ő is vállalkozó üzemtulajdonosként élt és dolgozott volna. Ebben is, éppúgy – mint hogy gyerekei közül egyedül én lettem vegyész – az ő példáját követtem.