A magyar tudomány a Balatonért címmel tartott konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia Balaton Bizottsága szerdán, Budapesten. Friedrich Péter elnök kiemelte, a magyar tenger környezetvédelme elsősorban szemléleti és pénzkérdés. A tó a szó legszorosabb értelmében forráshiánnyal küzd, kevés víz folyik bele. Hangsúlyozta, hogy ennek megoldására a szakemberek összehangolt munkájára, hosszú távú, hathatós cselekvési programra van szükség.

Az idegenforgalomról szólva a biológus úgy vélekedett, valamilyen módon, például lovas- vagy horgászturizmussal meg kellene hosszabbítani a balatoni idényt. Ehhez azonban infrastruktúrára, csónakkikötőkre és nem utolsósorban halakra van szükség. Hal ugyan van a tóban, azok egy részét azonban engedély nélkül emelik ki, a vendéghorgászok pedig három kapásmentes éjszaka után felhagynak a próbálkozással.

Herodek Sándor limnológus kiemelte, hogy a sokéves szeptemberi adatokat összehasonlítva hozzávetőlegesen 60 centiméternyi, 20 százaléknyi víz hiányzik a Balatonból, ez azonban az élővilágot nem károsítja. A sekély tavak tudományával foglalkozó szakember fontosnak nevezte a vízminőség további javítását, és annak eldöntését, pótlandó és pótolható-e a víz a tóban. Tájékoztatása szerint a kérdés kapcsán tanulmány készül a Műegyetemen és várhatóan az év végéig akadémiai döntés születik a vízpótlásról. Az elmúlt években sikerült "nagyot javítani a vízminőségen", az 1980-as évekhez képest egyharmadára csökkent az algák tömege, amely akkoriban "úgy nézett ki, mint egy híg zöldborsópüré".

Bíró Péter limnológus előadásában sajnálattal állapította meg: a korábbi években 128 millió forint állt rendelkezésre tókutatásra, ez az összeg azonban az idén csak mintegy 30 millió forint. (mti)