Üröm az örömben, amikor üröm sejlik a borban? Nyelvi foncsorfrász, hogy a keserűséget, bánatot jelentő ürömnek használatos egy olyan értelme is, amely a beosztó ősz, a szűz jegyének ínyenckedő lelkületét – a bor fűszerezését – is kifejezheti.

Ürmös bor. Mintha azt mondanám: bőviben vagyok e könnyű borocskának, ezért néhány flaskával más ízűt is varázsolok belőle. Elég egy kevéske fehér üröm (Artemisia absintium), a magas, erős illatú, ám eredendően keserű növényből és másról kezd beszélni ez a párüvegnyi ital. Ha lehet, még becsesebbé válik a nedű. Aki a neki járó figyelemmel issza, a szőlő bőségén és rögzítésén túl tud a felékesítés öröméről is. Az alázatával büszke. Amikor issza, a készítő kedves és avatott igyekezetével válik eggyé. Akkurátusan hozzákészül minden egyes kortyintásnak, amely a mértékkel kiporciózott pohárból kínálja magát.

Az üröm második foncsorfrásza, ha rácsodálkozunk, a fehér ürömnek testvére is van, amelyet ősidőktől kezdve áldott kezű javasasszonyok szedtek le étványjavító főzetet bűbájoskodva a vigasztalan gyomból.

Harmadszor maga Artemisz tekintetét gyaníthatjuk meg a kortyban, az illatban, az aromában. Artemisz vidám. Bár rendre szörnyű haragra gerjed, ha kéjsóvár férfiak a fürdőzését meglesik, most ő akar nekik pajzán táncot lejteni. Nimfái ott forognak körötte: az ürömből öröm lesz, mert csúszik az ürmös bor, Artemisz kacag.

Ritka alkalom ez. Olyan, amikor az ürmös bort kell elővenni.
Vöröset vagy fehéret.