Az Expresszó Klubmozi műsorára csütörtöktől két új alkotás kerül (melyeket vasárnapig játszanak). Este 6-kor a Birtokviszony című színes amerikai filmdrámát láthatják a mozikedvelők, 20.30 órától pedig a Tomb Raider 2-t - Az élet bölcsőjét (színes szinkronizált amerikai akciófilm) vetítik. Tovább >>>

Birtokviszony

Egy újabb darab a kertvárosi lidércnyomás műfajából. Megasiker (pl. Amerikai szépség) és független filmes változatából (pl. Helyzetek és gyakorlatok) is el vagyunk látva az utóbbi idôben bôségesen. A jól ápolt, hibátlan formájúra nyírt bukszusok mögött, a tisztán csillámló kerti medence partján, a rózsaszín baldachinos hálószobákban regnál a magány, a kilátástalanság, az emberi kapcsolatokra való képtelenség és gyakorta a konkrét elmebetegség is.

Ebben a darabban négy szomszédos család keresztül-kasul összegabalyodott szomszédsági melodrámájában találjuk magunkat. A központi tragédia egy autóbaleset, melyről lassanként kibomló flashbackek sorában válik világossá, hogy ahhoz valahogyan mindenkinek köze van, és többeknek a szó szoros, másoknak átvitt értelmében ez az esemény nyomorította meg az életét.

A Gold családból a fiú (Paul) a baleset következtében kómába került, s miközben anyja (Glenn Close) önmagát teljességgel a fiú ápolásának szenteli, veszni hagyja kapcsolatát férjével és kamasz lányával. Paul egykori szerelme (Patricia Clarkson) egy viharos válás közepette próbálja meg- és eltartani gyermekeit. Jim (Dermol Mulroney) ügyvéd, válságba jutott karrierje elől menekülve úgy érzi, hogy leghelyesebb, ha a kómában fekvő Paul anyját segíti abban a vetélkedőben, amibe a nő azért ment bele, hogy lányának egy autót nyerjen.

Eközben Jim magánélete is bomlásnak indul, egy játékbabával bensőséges kapcsolatot folytató fia, és a férje nélkül új életet kezdeni készülő felesége úgy látszik, már teljesen leírták őt. A negyedik családból a nő próbál kitörni, úgy érzi, mindenáron újszerűt, pezsdítőt kell hoznia az életébe, a tai chi nem tűnik elégnek, de talán egy alkalmi kaland segíthetne. A végén azonban vele is az történik, mint a többiekkel: rájönnek, hogy mégiscsak a létező (vagy egykor létezett) életükhöz kell visszatalálniuk, saját családtagjaikkal és környezetükkel kell a viszonylagos békét helyreállítaniuk ahhoz, hogy az élet folytatható legyen a látszólag eseménytelen kertvárosban.

Lara Croft: Tomb Raider 2. - Az élet bölcsője

Lara Croft, a számítógépes játékból szalajtott szupernő visszatért, de ez nem is annyira első mozifilmje sikerének köszönhető, sokkal inkább a természetéből következik. ő már csak ilyen. Csaknem egy tucatnyi digitális játékkalandot járt már meg, egy film hogy volna neki elég. Főleg ha egy olyan, nem csak testi adottságokban passzoló, de színészileg is figyelemre méltó hús-vér nőszemély alakítja a szerepét, mint Angelina Jolie.

A játékszabályok ugyanazok: a cél egy olyan régiségnek, Pandora szelencéjének megszerzése, amely korlátlan világuralmat biztosít birtokosának. A főgonosz kegyetlen bérenceivel természetesen rosszra akarja felhasználni az így elnyerhető hatalmat, Croft kisasszony ellenben mindent elkövet, hogy megakadályozza e tervében és régészi megszállottságát legyőzve a baljós holmit megőrizze ott, ahol van - bár igyekezetében legalább annyira hátráltatja, mint segíti egy jóképű, ám megbízhatatlan fiatalember.

Egy jó játékban azonban nem a cél, hanem maga a játék a lényeg. A Tomb Raider esetében a rejtelmes helyszínek felderítése, a száguldozás mindenféle dögös járműveken és az összecsapások a válogatott gonosztevőkkel. Szóval van itt búvárkodás Szantorini mellett, kutatva Nagy Sándor elsüllyedt templomát, motorozás a Kínai Nagy Falon, ejtőernyőzés egy hongkongi felhőkarcoló tetejéről, afrikai szafari (benne nem fakultatív találkozás emberevő kőszörnyekkel) és sok-sok bunyó a legkülönbözőbb helyszíneken, barlangtól laboratóriumig.

Jan De Bont rendező (Féktelenül, Az átok) filmje egyértelműen jobb, mint az első rész, noha az talán különlegesebb helyszínekkel dicsekedhetett. Ezúttal játékosabb a hangvétel, a régészeti feladványok ugyanakkor vannak annyira valószerűek, mint Indiana Jones kalandjaiban, és a romantikus szál feltétlenül hihetőbb.