Rendhagyó ősbemutatóra kerül sor a Petőfi Színházban. A tavalyi évben a Pécsi Országos Színházi Fesztiválon nagy sikerrel szerepelt Hazatérés Dániába című darabot mutatják be január 26-án, hétfőn este hét órakor, amiről a Magyar Televízió felvételt készít. Tovább >>>

A darab története - akárcsak Shakespeare tragédiájáé - a valamikori Dániában, közelebbről meg nem határozott korban játszódik. A szereplők, a Herceg kivételével ugyanazt a nevet viselik, mint az eredetiben. Sőt a történet elemei, fordulatai, a cselszövések és gyilkosságok is többé-kevésbé rímelnek az Erzsébet-kori drámáéval - ugyanúgy van "szellem", színészek, Egérfogó jelenet, megjátszott és valódi őrület, bűnbánó ima és Ophélia-öngyilkosság, ugyanúgy van párbaj és végső Fortinbras. Ugyanúgy a lelkiismeretről, a morálról és a "vér szaváról", a bűnről és a látszatról, a tehetetlenségről és a habozásról szól, mint Hamlet, a dán királyfi története.

Akkor mi változott? Miért nem az eredeti tragédiát játsszák? Ennek magyarázata az új mű meglepő, ismeretlen hangsúlyaiban, a Shakespeare-től eltérő, másfajta, huszadik századi kérdésfelvetéseiben keresendő. A "Hazatérés Dániába" nem egy adaptáció, nem egy mai közép-kelet-európai milliőre alkalmazott Hamlet, hanem egy új, eredeti magyar darab, a hamleti problematika újrafogalmazása és átgondolása korunk érzelmi és szellemi "válaszainak" fényében. Bár norvégok és dánok küzdenek ebben a történetben is, nyilvánvaló, hogy rólunk, rendszerváltáskori magunkról van szó - a mi furcsa, összezavarodott viszonyulásunkról - bűnhöz, hatalomhoz, megbocsátáshoz.

Ebben a "magyar Hamletben" mindenki "dörzsöltebb", tájékozottabb, felvilágosultabb, mint az eredetiben. Tudják, sejtik és magukban elítélik a gyilkosságot. De nem tesznek semmit, mert minden "elvont" morális tett értelmét vesztette már. És emiatt valamennyien bűnösebbek mint Shakespeare "ártatlannak" ható hősei.

A darabot Kiss Csaba rendezte, a hangfelvételen közreműködik a Mendelssohn Kamarazenekar.