A nem magánkézben lévő horgászvizek közül immár a Balaton a legdrágább: az éves területi engedélyért 30 ezer forintot kell fizetni. A drágaságot az eredmények nem indokolják: a fogások 1999 óta évről évre csökkennek. Míg öt évvel ezelőtt 363 tonna halat fogtak a balatoni horgászok, 2002-ben már csak 253 tonna volt a zsákmány. Tovább >>>

A Balaton országos összevetésben is kirívóan drága: a Ráckevei-Dunán 22, a Velencei-tavon 18, a Tisza-tavon 15 ezer forintba kerül az éves területi jegy, és ezeken a - kivétel nélkül horgászati kezelésben lévő - vízterületeken javulást mutatnak (de legalábbis nem romlanak) a fogási eredmények. A Balaton halászati kezelője a Balatoni Halgazdaság Rt., amelynek az idén várhatóan 200 millió forintnyi bevétele lesz a területi jegyek eladásából. A tavon a telepítéseket is az rt. végzi, ugyanakkor a halászattal maga a cég is kiveszi részét a balatoni haltermelésből. 1999 és 2001 között a halászati eredmények is fokozatosan csökkentek, azóta viszont meredeken nőtt a termelékenység: a fő halnak számító keszegből 2001-ben 120, 2002-ben 168, tavaly viszont már 252 tonna volt a zsákmány.

Szakál Tamás, az rt. illetékese szerint a jegyárak és a fogási eredmények mechanikus összehasonlításából hamis következtetéseket is le lehet vonni. - Korábban a jegybevételnek egy adott hányadát kellett halasításra fordítani. Ma ötéves, a halászati hatóság által jóváhagyott és ellenőrzött halasítási tervek szerint dolgoznak, amit akkor is be kell tartani, ha az adott évben egyetlen területi jegyet sem adnak el - mondta, elismerve: az utóbbi időben évről évre kevesebb engedélyt értékesítenek. A betelepített hal értéke mindig meghaladja a jegyárbevételt, ugyanakkor az orvhalászok évi 800 millió és egymilliárd forint közötti kárt okoznak, a veszteséges részvénytársaságnak. (népszabadság)