A kutatóknak és a tervezőknek idén el kell készíteniük azt a tervet, amely biztosítja a legkisebb ökológiai kockázattal járó - folyamatos vagy egyszeri, egy vagy több helyről származó, lehetőleg olcsó - vízpótlást. Erről Varga Miklós, a környezetvédelmi minisztérium helyettes államtitkára beszélt szerdán Siófokon a Balaton Fejlesztési Tanács által rendezett tanácskozáson.

Hangsúlyozta: a Balaton alacsony vízállását illetően 2004-ben az a legfontosabb kérdés, hogy mikor kell beavatkozni, milyen vízállásnál következik be ez a helyzet. A négy éve tartó aszály miatt a Balaton térségében 800 milliméteres csapadékhiányról van szó, a vízpótlásról folyó vitától függetlenül a strandokon lévő iszap eltávolításra vár, a víz visszahúzódásával keletkező területeket az idegenforgalmi idény kezdetéig rendbe kell tenni. "Amire vágytunk: plázs alakítható ki a partvédő művek előtt" - bátorította az államtitkár-helyettes a fórumon résztvevő polgármestereket az újra megjelenő homokföveny karbantartására, hasznosítására.

Heródek Sándor, az MTA Tihanyi Limnológiai Kutatóintézetének igazgatója kiemelte: a kutatások alapján az ökológusok dolga annak meghatározása, hogy tóélettani szempontból mikor válik szükségessé a balatoni vízpótlás. Idegen víz bevezetése több kockázattal jár, mint amennyit a tó jelenlegi állapota okozhat, ugyanis ha más viz kerül a Balatonba, más lesz a tó vizének az összetétele, ami komoly ökológiai veszéllyel járhat - tette hozzá.

Kolber István, a regionális szervezet elnöke elmondta: a tóparti önkormányzatok számára rövidesen megteremtik annak a lehetőségét, hogy az iszapkotrás támogatására kiírt pályázatokat összevonják és egyetlen közös pályázattal lehessen elnyerni a beruházásokhoz szükséges pénzek 75 százalékát. Beszámolt arról is: előtérbe kerül a mederkotrás, a strandok, kikötők karbantartása. (mti)