Szövegíró, költő, énekes, bohóc, műfordító, Nagymedve - csak néhány titulus, amit Hobora aggattak az elmúlt negyed században. Tény és való, hogy huszonöt éve önfejűen járja azt az utat, ahol Mick Jagger, Jim Morrison, József Attila, Faludy György Allen Ginsberg, Vlagyimir Viszockij és Tom Waits tették ki az útjelzőket. Bár Hobo kisebb-nagyobb rendszerességgel ellátogat városunkba, a Hobo Blues Band évek óta nem játszott Veszprémben.

Teltház fogadta a zenekart a művelődési házban. Mindjárt egy nyolcvankettes évjáratú blues-zal, az Oly sokáig voltunk lenn-nel indítottak, majd József Attila verse, Ülni, állni, ölni, halni jött, zakatolós, rockos zenei kísérettel. Aztán a még mindig mellbevágó 45-ös blues hasított a levegőbe. Hobo nem feledkezett el a már említett mesterekről sem, bár érdekes volt, hogy egyetlen Doors vagy Stones szerzemény nem hangzott el, de mind Jagger, mind Morrison belekerültek a műsorba, hiszen játszották a Blues Band egyik legősibb dalát a Rolling Stones bluest, vagy az újabb keletű Blues Jim Morrisonnak című szerzeményt.

A koncerten elsősorban a nyolcvanas évek darabjai szólaltak meg, csak néhányat kaptunk a rendszerváltás utáni lemezek dalaiból. Szóval a "Szocialista Blues Múzeumában" barangoltunk ezen az estén: mostanában az ember szabad préda, nyugodtan vadászhatnak ránk büntetlenül, a vadászok csak bevonulnak - ki már nem -, operett-szintű dolgokkal hülyítenek minket nap mint nap, tortát ehetünk - sulykolják belénk rendszeresen, de ez csak ámítás. Enyém, tied, miénk? - nem, az övék! Hallgatva Hobot, igazat kell adnom neki.! Azért a Másik Magyarország kimaradt, ennyire talán nem vészes a helyzet. Politikusok, kormányok buktak meg, de Hobonak nem kell magyarázkodni a múltja matt. Azon nagyon kevesek egyike, aki rendszerektől függetlenül mindig képes volt értéket létrehozni.

Most nem mondott hosszabb monológokat, a dalok között viszonylag röviden, de annál fullánkosabban kommentált, legyen szó szponzorokról, a nem éppen épületesen megszerkesztett koncert-szórólapról vagy (nem annyira) gyerekmeséről. Május elseje után az országnak fuck you! - vázolta a jövőt. Nem kell angolszakosnak lenni, hogy ezt megértsük. Kaptunk egy kis ízelítőt hazaszeretetből is: elhangzott a Nem lehet két hazád.

Ismét nagyszerű zenészeket gyűjtött maga köré. Nagy Szabolcs billentyűs, Hárs Viktor basszusgitáros és Gyenge Lajos dobos már évek óta megbízható társai Hobonak. Fehér Géza személyében pedig egy nagyszerű gitárost tudhat a zenekar a magáénak.

Két és fél órát ma már nem szokás egy koncerten zenélni. Hoboék azonban fáradhatatlanok voltak ezen az estén. Hozzá kell tenni, a közönség is, akik értették Hobo minden mozzanatát. Hogy jövőre hatvan éves lesz? A bluesban ez nem kor. John Lee Hooker vígan nyomta a Boom Boom-ot a nyolcvanon túl, Jagger, Ian Anderson, vagy Tom Waits nem hajlandóak megöregedni. Hála istennek, Hobo sem.