Tihanyban található Európa egyik legrégebbi limnológiai (tókutató) intézete. A munkatársak közt van, aki a vízben élő baktériumokat számlálja, más az algákat kutatja és külön specialistája van a gerinctelen állatoknak is.

Az intézet kis csapata reggel hétkor indult mintát venni. Ezen a napon Keszthelyről vettek vízmintát, Balatonberény és Fonyód közeléből pedig üledékmintát. Egy vastag, mintavevő kémcsövet szúrnak bele az üledékbe, ezzel veszik a mintát. Herodek Sándor, professzor, az intézet igazgatója elmondta, hogy az üledék akkor jó, ha csak egy kis réteg alga van a tetején. A tavalyi évben, amikor rendkívül alacsony volt a Balaton vízszintje, akkor sokkal több alga volt a vízben, ami nem túl jó.

A vízminta eredménye az lett, hogy a vízminőség kitűnő, de maga a vízminőség már 1995 óta kitűnő, tehát sikerült a vízminőségromlást megállítani, a folyamatot megfordítani, és immár a kilencedik éve mondható, hogy a Balaton vízminősége jó.

Amíg a nyolcvanas években még egy csúnya, sűrű zöld algalevesszerű, vízben fürödtek a nyaralók, addig ma már hetven centiméter a Balaton átlátszósága; ugyanolyan szép, átlátszó a víz, mint a hatvanas években volt.

A fürdőzők szerint biztosan sok a vízinövény, de a szakember szerint éppen az a Balaton problémája, hogy túl kevés a természetes növényzettel benőtt partszakasz. A víznek, és így a Balatonnak is azért van nagy szüksége a növényekre, például a hínárra, mert olyan kis élőlények telepszenek meg rajta, amiket a halak fogyasztanak, de fontos búvóhelyként is szolgálnak az apró, ivadékhalak számára. A tavat az a szerves anyag mozgatja, tartja fenn az élővilágát, amit az algák, a napfény energiájának a segítségével megtermelnek - ez tartja fenn a táplálékláncot. (magyar rádió online)