A Veszprémi Művelődési Központ (illegalitásbeli neve Dimitrov) előcsarnokában tekinthető meg a Veszprémi Művész Céh aktuális kiállítása veszprémi (és környékbeli) alkotók veszprémi (és környékbeli) munkáiból. Amatőr nemműértőként engem ért a megtiszteltetés, hogy méltathatom a kiállítás képeit - ajánlott zenei aláfestésünk: Muszorgszkij.

Kései látogatókként kerülő utakon kellett megközelítenünk műélvezetünk helyszínét (hat után belépés hátul), viszont senki nem szólt meg a kezemben lévő lokálpatrióta sovány tej miatt, melyet nem kifinomult kritikusi ízlésem, csupán a táskámban fellépő helyhiány miatt lóbáltam oly feltűnően. Valószínűleg a kései óra lehetett annak is az oka, hogy nem kellett érdeklődők hadával közelharcot vívni az ideális nézőpontot biztosító helyek birtoklásáért sem.

Először kicsit visszahőköltem, mivel emlékeimben a 'kiállítás' és 'akvarell' szavak szoros szimbiózist alkotva éltek a legutóbbi szerkesztőségi ülés óta, amikor nem figyeltem eléggé a feladatok kiosztásánál... Ehhez képest a festményeken túlmenően szobrok, kerámiák, textilek, kollázsok, fényképek, ésatöbbik fogadtak mindenfelé a falakon és különböző ülőalkalmatosságokon. Valaki még egy pianínót is odatolt, gondolom valami pop-artos fogás míján - avagy a megnyitón használhatták?

Az élményt nehéz leírnom, ami rövid, de kiadós látogatásunk alatt ért - mintegy tíz perc után valaki a villany tapintatos lekapcsolásával jelezte, hogy a műbefogadás e kései órán inkább már éteri, mint látható szinten zajlik -, ezért inkább meg sem próbálom. Ehelyett (az érdeklődés felcsigázása végett) alternatív víziók és címek felvillantásával próbálnám a prezentáció fókuszpontjait felvillantani. Az összefüggés és koncepció hiánya csakis a szerző (szerény személyem) korlátaiból fakadhat.

Hátulról érkezve egy kis beugró mögül rögtön szemünkbe tűnik a 'Fél gyerek' című alkotás, amely hűen fejezi ki napjaink kiúttalanságát. Nem sokkal messzebb Felhősi István arcképét és önarcképét láthatjuk szoros szomszédságban, kicsit lejjebb 'Gúvadó szemű kutya', előtte piedesztálon egy 'Kompozíció' (vigyázat, eredeti cím!), ennél jobb szót én sem találnék rá (bár az 'Izé' és a 'Dolog' sikerrel pályáznának). A másik oldalon szintén kis emelvényen 'Zöld majom', ami igazán az est fénypontja, bár semmi köze az AIDS-hez (asszem). Az egyik központi mű ezen a falon Zongor Gábor képe, a 'Két meredező, egyenes dolog, egyik közelebb, másik távolabb' (még alternatívabb cím a szerkesztőségben megtekinthető), de Géczi János is kitett magáért 'Kollázs' című kollázsával, ami egyébként szintén eredeti cím, és igen eredeti, egyedi műalkotást takar. Végül, de nem utolsósorban megemlíteném a 'Térhatású Bübü király'-t, aki valójában 'Ásító nő', de aki ismeri Györgydeák György munkásságát, érti, miről beszélek.

Hely hiányában ez itt most a jéghegy csúcsa, aki többre is kíváncsi, menjen el, és nézze meg maga (érdemes, csak ne hat után), vagy üljön fel a Titanic-ra. Ja, és itt fizetni sem kell, mint a Monet-kiállításon, ami ráadásul már nincs is.