A bábszínház - mint tudjuk - nem csupán a kicsiknek nyújthat élményt, ám egy kimondottan felnőtteknek szóló előadáshoz jóval több pénzre van szükség, mint egy gyerekdarabhoz. A Kabóca Bábszínház hosszú távú tervei között azonban hiába szerepelnek efféle gondolatok, egyelőre legfőbb problémája az, hogyan fizeti ki munkájukhoz méltón társulatának tagjait.

Ahhoz, hogy az idei évadot el tudják kezdeni, a kötelező juttatásokon kívül a színház megvont minden extra kifizetést művészeitől, dolgozóitól. Az önkormányzat gyorssegélye csak pillanatnyi segítséget jelentett.

A Kabóca legnagyobb éves kiadása a bérleti díj. Egyrészt bérli saját székhelyét, ahol kamaraelőadásait tartja, s ahol a műhelyei, irodái vannak, másrészt pedig a HEMO-nak is jelentős összeget fizet, amiért az helyet biztosít a nagyszínpadi előadásoknak. Az ideális megoldás talán az lenne, ha az önkormányzat - mint általa fenntartott intézménynek - biztosítani tudna egy ingatlant a Kabóca számára, amit a színház használhatna meghatározott bérleti díjért...

Mert a szűkös anyagi helyzet igenis hatással van a produkciókra. Nem feltételezem, hogy Holle anyó mogorvábban paskolná a párnákat, a juhász szeme kevésbé lenne csillag, vagy Árgyélus csak ímmel-ámmal udvarolna Tündér Ilonának, ha kevesebb a pénz, de Sarkadi Nagy László tervező, rendező eddigi munkái alapján el tudom képzelni, hogy a jobb pénzügyi körülmények sokat lendítenének fantáziáján, aminek jelenleg határt csak az anyagi lehetőségek szabnak. És akkor bele lehetne tenni azt a felőttdarabot is a műsorfüzetbe.

A gyerekek a műsoron hagyott régi előadások mellett kétféle bérlet közül is választhatnak. Az egyikben Holle anyó és Óz, a másikban pedig főképp a magyar népmesék hősei (Jancsi, Juliska és a csillagszemű juhász) a húzónevek, s az új bemutatók között szerepel a színházat igazgató Sarkadi Nagy László Vásárfia című darabja is. Minket, nagyokat, idén kevésbé vár a bábszínház.