Pokoli toronyként szokták emlegetni a megyeszékhelyen a húszemeletes házat, holott, bármily meglepő, biztonságosabb ott lakni, mint akármelyik tízemeletes panelben.

Ez utóbbi házakat annak idején úgy építették meg takarékossági okokból, hogy az épületben ugyan van tűzoltásra alkalmas vezetékhálózat, csak éppen azok olyan szárazak, mint a Szahara. Pedig tűz esetén csak rá kellene csatlakoztatni! - ehelyett a tűzoltók az utcáról „viszik fel“ a vizet a sokadik emeletre. A tűzoltók azért nem merik rákötni a vizet a földszinten a hálózatra, mert ki tudja, melyik szinten enged a tömítés... Ezt időnként át kellene velük nézetni, kijavíttatni, de hát ezzel spórol a legtöbb ház közös képviselője.

Arról meg aztán álmodni sem lehet, hogy a tömbházakban utólag kiépítsék a „nedves“ felszálló vezetéket, azaz álladóan legyen oltásra alkalmas víz ezekben a házakban. Napjainkban olyan alapvető problémával kell megküzdeniük a tűzoltóknak, hogy a lakók ne zárják le rácsos ajtóval a folyosó végét, mert lehet, hogy éppen egyszer az lenne a menekülés útja a lán- gok közül. Sok helyen a tetőre sem lehet kijutni a rácsok miatt. Katasztrófa esetén, a nagy kapkodásban vajon mindenki megtalálja lakásában a kulcsot? Veszprémben 43 ilyen középmagas épület van, ahol a tűzoltók ingyen tartanak felkészítő jellegű előadást, ha azt a lakók igénylik.

A témával kapcsolatban azt is elmondta dr. Zöld János ezredes, a megyei kataszrófavédelmi igazgatóság vezetője, hogy az adósságairól elhíresült egykori VÁÉV-ház tűzbiztonsági szempontból az utolsó helyen áll a városban. A tízemeletes házban szinte minden tűzoltáshoz használható felszerelést már rég elloptak, amelyek nyilván valamelyik színesfém-kereskedőnél kötöttek ki. Több helyiséget úgy lezártak, hogy azokat nem tudják megközelíteni a tűzoltók. Ezzel szemben a belvárosban, az úgynevezett toronyházban tűzoltásra alkalmas víz van a hálózatban. Nemegyszer a lakók a folyosói tűzcsapoknál tárolt tömlők segítségével maguk kezdték oltani a tüzet a tűzoltók megérkezése előtt. Az épületnek füstjelző és füstelszívó berendezése van, ezenkívül egy füstmentes lépcsőháza is, amelyet elméletileg csak tűz esetén szabadna használni. Ide évente 8-10 alkalommal vaklárma miatt vonulnak ki az egységek. Nagyobb gond, hogy a sétálóutca felől megközelíthetetlen a ház, a túloldalán ugyan felfestettek a létrás kocsinak leállót, de ott gyakran személyautók várakoznak. Ez az egyetlen hely, ahonnan menteni lehet.

Zöld ezredes egyetért azzal, hogy az egyik leglényegesebb kérdés: meddig ér fel a létrás autó? Veszprémnek jelenleg egy több évtizedes, német szerkocsija van, ami úgy harminc méter magasságig, a kilencedik emeletig képes „felnyúlni“. Innen még tudnak menteni, ugyanakkor még plusz három-négy emelet magasságban képesek eloltani a külső tüzet.

Ígéret szerint a 37 méter magasba felérő létrás kocsi 2006-ra érkezik meg. A 150 milliós költségből a város már félretette a harmincmilliós önrészét. Azzal a kocsival majd 16-17 emelet magasságig lesznek képesek feljutni az egyenruhások.

Zöld János hozzátette, Ajkára a következő év első felében megérkezik Finnországból az a létrás kocsi, amelyről a veszprémiek még csak álmodnak. Eredetileg úgy volt, hogy már idén ősszel megkapja Ajka a járművet, hiszen tizennyolc(!) középmagas épület található a városban, de érthetetlen okból mások kerültek eléjük. Mindenesetre az egykori bányászvárosban elkezdődött a visszaszámlálás: hónapok múlva végleg nyugdíjba küldik a húszéves IFA-jukat, amely csak oltásra volt alkalmas, mentésre sohasem. (napló)