Adhat-e egy tájegység sajátos karaktert az irodalomnak? - ezt a témakört járják körül a helyismereti könyvtárosok az országos tanácskozáson.

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok Szervezete tizenkettedik alkalommal rendezi meg országos tanácskozását. Az idén a veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár szervezte a háromnapos programot, melynek témája az irodalom: „Barangolás térben és időben ezer esztendő magyar irodalmában, avagy a tájirodalom a helyismereti munkában“. A rendezvényre az ország minden pontjáról, illetve a határon túlról százötven könyvtáros érkezett. A szerdai nyitónapot, melyet a megyeházán tartottak, Praznovszky Mihály, a megyei könyvtár igazgatója Táj és irodalom című előadása nyitotta. Babitsot idézve mondta: „A magyar irodalom szőttese“ négy alapvető színből áll.

Az alföldi, az erdélyi, a dunántúli és a felvidéki tájegység színeiből. A dunántúli irodalom a legösszetettebb, legmarkánsabb, ez a vidék gazdag hegyekben, várakban, kolostorokban, udvarházakban, elmélyedésre alkalmas helyekben. Babits után száz esztendővel megállapíthatjuk, hogy egy ötödik, a budapesti szín is kiegészíti az említett felsorolást: vannak írók, költők, akiknek a tájélmény a fővárost jelenti. Bényei Miklós, a debreceni Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár nyugdíjas igazgatóhelyettese A könyvtárak feladatai a helyi irodalmi értékek számbavételével címmel tartott előadást. Arra kereste a választ, miért fontos a lokális irodalom feltárása, hogyan kell azt feltárni. Bényei Miklósnak ítélték az idén alapított Kertész Gyula-emlékérmet, helyismereti kutató-, publicista- és bibliográfusmunkásságáért. A könyvtáros-tanácskozás ma Balatonfüreden folytatódik, a résztvevők délután a füredi helytörténeti gyűjteménnyel és a Jókai-villával, valamint a tihanyi apátsággal ismerkednek.

A pénteki előadók között van Sebő József veszprémi középiskolai tanár, könyvtáros, Kertész Károly, a tapolcai városi könyvtár nyugdíjas igazgatója és Hermann István, a pápai városi könyvtár igazgatója. (napló)