Az egyik még szűz, a másik már nem. Az egyik még tiszta, mint a hó, a másik lucskos akar lenni. Annyi idősek, mint én, azt látják, amit én, csak más szemmel nézik. Egyik szebb, mint a másik. A férfiak, meg csak néznek, mint a birkák, és nem értik, mi van. Csak azt tudják, kell nekik az a csaj. Az a kis tiszta szemű. Vagy az a huncut. Valamelyik a csajok közül.

A tiszta szemű csak néz. Mesélek neki, és nem értem, miért nem érti a lényeget. Aztán rájövök, hogy én nem értem. Azért nem, mert már régen voltam olyan, mint ő. Már nem is emlékszem, milyen a férfi, ha nem látom a tekintete mögött az orgazmus villanását. Nem bírom elképzelni, mi lehet számára vonzó, és mi visszataszító. Mosolygok, mert eszembe jut, mennyire gyönyörű volt ideálok között élni, nem ismerni az izzadó, szuszogó és töfködő állatot, a farkast. Aztán még jobban mosolygok, mert tudom, milyen a hatalom, amit egy férfiúi orgazmussal kapunk. Képek villognak az agyamban, és nem figyelek. A tiszta szemű a vizsgáiról beszél.

A huncut azt mondja, dugni akar. A fene egye meg, ő aztán most nem fogja vissza magát, jöjjön, aminek – és akinek – jönnie kell. Folyamatosan vigyorog mindenkire, a homlokán a felirat, ami nem látszik, de olvasható. Jókat derülök rajta, illatokra gerjed, meg tekintetekre, meg mindenre, amit nem lehet általánosítani, de férfivé tesz egy kant. Élvezem a beszólásait, a szopás, a baszás, meg a nyalás. Érted. Mocskos szája van. De nem mindig értem. Azt hiszem, ezt kurvára élvezi, de valami másra vágyik. Valamit keres. Azt hiszem azt, amit én. Azt a valamit, azt az izét, azt a mittudoménmicsodát, amitől igazi nő lesz. Ami nem műköröm meg ruha meg smink.

Mindketten harapnak a műmacákra. Cicuska betotyog – mert menni nem tud – a veszkócsizmában, a pasija baromi vagányan a mozgássérültek helyére parkolt a tuning szuzukival. Gyakran látjuk őket, és ha feltűnnek, fintorgunk, meg bőgünk az orrunk alatt, mint a fejős tehenek. A pasi nagyon vagány, láthatatlan dinnyék a hóna alatt, holdjáró a lábán, és barnább a bőre a szolitól, mint egy négernek. Persze kiröhögjük, mint a konfettis lufit, amikor kipukkad. A kosarat is csak azért viszi, mert asszonyságnak letörne tőle a körme. Döbbenetes. Főleg a gondolat, ami eztán jön.

Az egyik még szűz, a másik már nem, no meg én is vagyok. Bár az egyik még tiszta, a másik lucskos akar lenni, a harmadik meg tényleg én vagyok, elfelejtjük, hogy a műcica is nőstény. Annyi idős, mint mi, azt látja, amit mi, csak más szemmel nézi. Nekünk nem szebb, mint a másik ilyen. A férfiak meg csak néznek, mint a birkák, és nem értik, mi van. Csak azt tudják, kell nekik az a csaj. Az a kis tiszta szemű. Vagy az a huncut. Esetleg a műcica. Valamelyik a csajok közül.

A családanya meg csak áll, és támasztja az ajtófélfát.